A remény korszakában született

A második világháború mélyreható változásokat hozott az emberiség történetében. Következményei a mai napig is velünk élnek. A háborút követő változások forradalminak mondhatóak és áthatották a társadalom minden szövetét. Óriási fejlődést indukált a hadiipar a technológia terén és a hatéves vérontás végén az emberek gondolkodása is gyökeresen megváltozott. A remény és az optimizmus korszaka köszöntött be, amelynek központja a győztes Egyesült Államok volt. 

Innen indult el egy új lakberendezési stílusirányzat az ötvenes évek közepétől, amelynek kiforrott változata a hetvenes években uralkodóvá vált és sikere még napjainkban is tart. Sőt, a nosztalgia jegyében népszerűsége mostanában megint növekedőnek indult. Számos mid-century modern stílusú enteriőr készült, és sokan tervezik, hogy ezt az irányzatot választják otthonuk arculatának kialakításakor. Ismerkedjünk meg vele!

A stílus születése

A stílus esztétikai gyökereit a német Bauhausnál és a skandináv dizájnban lelhetjük fel. Megteremtői az amerikai Charles és Ray Eames építész és dizájner házaspár voltak. Nevüket viseli egy étkezőszék típus, de leghíresebb darabjuk a Lounge Chair & Ottoman, ami ma is prémium kategóriás irodai bútor, egy kényelmes szék külön lábtartóval. Az irányzatnak aztán sok követője és neves alkotója lett Eero Saarinentől George Bensonig. 

A mid-century modern megalkotói a múlt helyett a jövőbe tekintettek, de úgy, hogy tiszteletben tartották a múlt értékeit. Elmondható, hogy – miközben a modern anyagokat a hagyományos és természetes anyagokkal karöltve alkalmazzák – úgy merít a múltból, hogy átértelmezi azt az új anyagokkal, különleges formákkal és meleg, élénk színekkel. Az anyaghasználata emiatt kilóg abból az általános trendből, ami a természetesre fókuszál. A mid-century a műanyagokat is felhasználja, kedveli a műbőrt, a futurisztikus elemeket. 

Ennek is történelmi okai vannak. Az Egyesült Államokban az ötvenes évek a virágzás korszakát hozta el, amelynek egyik slágere a műanyagok megjelenése volt. A városok hihetetlen módon megnövekedtek, ahol az amerikai polgárok hitelekből lakást vásároltak. Szükség volt a kényelmes, látványos, de olcsó berendezésre. Ezt nyújtotta a mid-century, amely az idők során organikusssá vált oly módon, hogy közben folyton alakul, modernizálódik, de alapjait is megőrzi.    

A stílus alapjai       

Az anyagok változatos felhasználása alapvetőnek mondható. A mid-centuryban jól megfér egymással a műbőrfotel, a tömör teakfa étkezőasztal, a dió padlóburkolat, az üvegből és fémből készült bútorok, kiegészítők és dekorációs elemek. A stílus jellemzője az egybenyitott tér, ahol a nappali, a konyha és az étkező egy légtérben helyezkedik el. Ebből a stílusból születtek meg nemcsak az amerikai konyhás megoldások, de a nagy konyhaszigetek is. 

A falak rendszerint fehér vagy valamilyen pasztellszínt kapnak, de nagyon jellemző a lambéria használata. A meleg színek tobzódnak az enteriőrben, miközben alapvetőnek mondható a padló barna színvilága. Lehet ez természetes kő, pala, travertin, de manapság már sokkal inkább a laminált padló és a parafa a kedvelt burkolóanyag. A bútoroknál lényegesebb a funkció. Minden felesleges cicomától mentesek a kanapék, a székek, szekrények. Ebben nagyon hasonlítanak a már említett Bauhaus és skandináv megoldásokra, ugyanakkor jellegzetességük, hogy az ülőbútoroknak úgynevezett tűlábuk van. Belsőépítészeti adottság továbbá a természetes fény iránti igény. Ekkor készültek el az első nagyméretű ablakok, és a villaházakban a csupa üveggel ellátott teraszok és szobák. A híres Tugendhat Villában ennek következtében szinte egybefolyik a belső és a kinti világ, az enteriőr és az exteriőr egymás kiegészítői. 

Színek, anyagok, formák         

Említettük, hogy a meleg színek határozzák meg mid-centuryt. A barna mellett a narancsos sárga árnyalatok tobzódnak. A stílus szívesen keveri az erős színeket a tompa tónusokkal. A természet színei igen kedveltek, így a narancs és a barna mellett a fűzöld, az agyagvörös, a tengerkék. Ezek olykor egészen meghökkentő párosításokban kerülnek tálalásra, de sohasem okoznak vele káoszt. A mid-century modern a geometriai formákra esküszik. Ilyen a minták jelennek meg a függönyökön, takarókon, vagy éppen a bútor kárpitján. Ez a mintaválasztás a modernizmus egyik szimbóluma. 

A stílus anyaghasználata nem ismer korlátokat. Egyszerre használja a műszálat, a vinylt, az üvegszálat, a műanyagot a természetes anyagokkal, elsősorban a fával. A fa használatában előnybe helyezi a nemes fajtákat, a teakfa mellet a tölgy, a bükk, a dió és a rózsafa adja az alapját a bútoroknak. Nem hiányzik az enteriőrből a márvány, a fém és az üveg sem. A hangsúly azon van, hogy az anyagok harmóniába kerüljenek a formájukkal és az adott környezettel. 

A mid-century stílus áttekinthető, fényes és tág tereket kíván, ahol a formák és az elrendezettség adja a letisztultság érzetét. A skandináv egyenes vonalakkal szemben azonban a lekerekített, hullámos, ívelt formákat alkalmazza szívesebben. A mid-century bútorokat letisztult vonalvezetésükről, jól értelmezhető funkcionalitásukról és organikus formáikról lehet a leginkább felismerni. Jellemző, hogy az adott térben egy meghatározó bútor helyezkedik el. Ez a bútor uralja az adott helyiséget, amely köré a kiegészítők és a dekoráció szerveződik. A tűlábak a komódtól a ruhásszekrényig alapvető jellemvonásnak mondhatók.     

A stílus jegyei az egyes helyiségekben  

Mivel minden a funkcionalitásról szól, ezért az előszobában sem lehet semmi felesleges. Ruhafogas, cipőtároló, esetleg egy kis ülőke, vagy pad a cipő levételéhez, tükör és egy-két dekorációs kép a falon. Ennyi elég is a vendégek fogadásához. A nappaliban rendszerint a lábakon álló kanapé köré szerveződik minden, amelyet kényelmes, kisebb berendezési tárgyak vesznek körül. A természetet a szobanövények jelenléte hozza közelebb, nem csak a nagy üvegablakok. 

Az igazi mid-century modern lakásokban a nappali egy térben áll az étkezővel és a konyhával, ezért a színekkel, szinteltolással vagy valamilyen térhatároló bútorral lehet a funkciók közötti különbséget hangsúlyozni. A stílusban jellegzetes konyhának mindkét oldalán található konyhapult nagy munkalapokkal. A polcok nyitottak, hogy gyorsan megtalálhatóak legyenek az eszközök és a főzési alapanyagok. Amennyiben semleges színű a konyhabútor, ahhoz élénk színű hátlapokkal rendelkező székeket érdemes választani. A színes konyhabútorok akkor érvényesülnek, ha a falak fehérek. A lenti és a fenti konyhabútor sor közötti rész általában csempével van burkolva, amely könnyen takarítható. A csempék a stílushoz igazodva geometriai mintákat tartalmaznak. Még jobban lehet ezt a területet hangsúlyozni, ha fekete csempeszegéllyel látjuk el a csempesort.

A hálószoba is követi a nappaliban megszokott metódust. Legyen egy központi bútor, mondjuk egy lábakon álló franciaágy. Mellette csak a legszükségesebb bútorokat hagyjuk – egy-egy éjjeliszekrény és egy komód mellett még egy ruhásszekrény kerülhet a helyiségbe. Amennyiben van nagyobb szabad falfelület, oda nyitott könyvespolc kerülhet. A fürdőszobában a csempéké a főszerep, és ezeken is a geometriai formák érvényesülnek. Itt a hófehér szaniterek mellett használható a rézből vagy aranyozott színű fémből készült csaptelep, a tükrös szekrénykén is lehet csillogó fémből készült fogantyú. Színvilága a rózsaszíntől a kéken át a szürkéig terjedhet, a lényeg a letisztultság és az egyszerűség. 

Az internet korszakában szerencsére elég egyetlen kattintás ahhoz, hogy a stílusra jellemző enteriőrökben gyönyörködhessünk, s ezekből ötletet merítve kialakíthatjuk a saját mid-century szentélyünket.   

Forrás: https://ablakhaz.hu/hetven-eve-velunk-elo-stilus-a-mid-century-modern/