Őshonos keményfa

Őshonos faj Magyarországon a bükkfa, mivel a mérsékelt égövet kedveli. Ez a lombhullató fa nagyjából 600 méter fölötti magasságban érzi jól magát erdőtársulásokban. Koronája hengeres alakú, mert a társulásokban így jut a legtöbb fényhez. Önállóan állva szabályos gömb alakot ölt a lombkoronája. Törzse sima és szürke. Jellemző még rá, hogy a szíjács és a geszt nehezen különíthető el. 

Lombjai alatt nemigen terem meg semmi, mert olyan jelentős árnyat ad. Virágait a szél porozza be. Termése valamivel kisebb makk, mint a tölgyé, így makkocskának is szokták nevezni. Ez a makk ehető és igen magas a zsírtartalma. Ezt a makkot keresik a vaddisznók is. Préseléssel étolaj készíthető belőle, de nyersen nagy mennyiségben veszélyes a fogyasztása a mérgező fagin tartalma miatt. 

A fa elélhet akár 3-500 évig is, de már sokkal korábban eléri 40 méteres végső magasságát. Halványsárga, világosszürkés és vöröses tónusú a nyers fa, de gőzölés után határozottan vörössé, leginkább hússzínűvé változik. Termőhely- és páraigényes növény, amely kedveli a meszes talajt. Ugyanakkor a szélsőséges időjárás, a kései fagy komoly károkat okozhat állományukban.  Fény-, ütés- és kopásálló keményfa a bükk.    

Hogyan lett bútorfa a bükk?

Azt hihetnénk, hogy ez az őshonos fa már a korai időktől kezdve számos módon felhasználásra került, de nem így van. Ennek alapvetőan az az oka, hogy külső terekben nem lehet felhasználni, mert könnyen felszívja a nedvet, hajlamos a gombásodásra, és a farontó rovarok is előszeretettel keresik. A tárolása sem egyszerű, mert rossz elhelyezésnél könnyen befülledhet, és akkor repedezni kezd. Száraz térben, jelentős térközökkel kell elhelyezni a gerendákat, amelyek azonban fele annyi idő alatt száradnak megmunkálási szintre, mint a tölgy. 

Egészen a 19. század végéig szinte kizárólag hamuzsír gyártására használták, valamennyit faszénnek dolgoztak fel, és amíg az akác teret nem nyert, szerszámnyeleket faragtak belőle. Elmondható, hogy a bükk jelentős előretörésére a bútoriparban csak alig egy évszázada került sor. Ekkor fejlődtek ki ugyanis azok a gőzölési technikák, amelyekkel az egyébként jól alakítható bükkből olyan tömörfa lett, amelyiket közben jól lehetett hajlítani is. Ezt a tulajdonságot egy ammóniás kezeléssel tovább tudták fokozni, olyannyira, hogy a hajlított bútorokhoz kizárólag a bükköt keresték az asztalosok. A thonet székek és bútorok nem is születhettek volna meg, ha nincs a jól hajlítható bükk furnérlemez. 

Székek, szekrények, tömörfa bútorok – és persze a furnérlapok

A bükk ma már a rétegeltlemez-gyártás, vagyis a furnér alapvető faanyaga.  A mai furnérok esetében a furnért borító lapokat préselik bükkből, mert megritkult az állományuk, és ezzel együtt drágább lett, mint a furnért alkotó rétegek fái. 

A székek, szék- és ágylábak, a szekrényt borító hátsó lapok el sem képzelhetőek a bükk alapú furnérok felhasználása nélkül. Természetesen tömörfa bútorokat is készítenek bükkből, és hogy tartósabb legyen, különféle pácokat használnak fel a gyártás során. Korábban ez a diópác volt, de manapság már szintetikus és különféle színű pácokat alkalmaznak. A diópác még mindig menő, hiszen így a fa eredeti, világos, vagy vöröses, nagyon finom rajzolatú látványát lehet visszaadni. Ezek a bútorok nagyon időtállók lehetnek, de csakis zárt, száraz térben. Kerti, fürdőszobai bútorok készítésére a bükk nem alkalmas. Ugyanakkor nagyon szép és tartós belső lépcsők, parketták, lambériák és fapultok készíthetőek belőle. Nedvet nem tűrő tulajdonsága miatt nyílászárók kereteit sem lehet belőle elkészíteni. 

A szobabútorok megalkotásánál az asztalosok kedvelt fája a bükk, mert nagyon jól fűrészelhető, alakítható, csak a repedésre kell ügyelni. Érdekes, hogy a bükkfának mégis van egy kültéri felhasználási területei, mégpedig a vasúti talpfák esetében. Különleges eljárással ez a kopásálló és nagy terhet elbíró fa akár 40 esztendőt is szolgálhat a sínek közé szerelve. 

Hol játszik még fontos szerepet a bükkfa?

Egy évszázad alatt a hamuzsírtól eljutott a bútoriparig a bükkfa, de egyre több területet hódított meg máshol is. Korábban például az irodákban és az iskolákban már bükkből voltak azok az asztalok és padok, amelyeket nem akartak igényesre készíteni. Valószínűleg én is bükkből készült padban töltöttem iskolaéveimet egykor. 

A bükk a papírgyártásban is fontos anyaggá lépett elő. Olyan keverékfafaj lett, amely növeli a papír minőségét, nyomtathatóságát. A textiliparnak is elengedhetetlen anyagává vált, mivel a cellulózt elsősorban a bükkfából állítják elő. 

Nagyon előnyös tulajdonsága a bükknek, hogy nincsenek benne olyan kémiai anyagok, amelyek a gesztesítésért felelősek, ezért a legegészségesebb fának mondható. Fakanalak, edények, kefetestek és más háztartási tömegcikkek készülnek bükkből. Mivel szívós és rugalmas, fel lehet használni sportszerek gyártásához. A bordásfal csakis bükkfából készül. Alkalmazzák még szerszámnyélnek is, bár itt az akác a fő típus, mivel annak nem árt a víz, a nedvesség. 

Hordókat is készítenek bükkfából, mégpedig élelmiszerek tárolásához, és persze megmaradt hagyományos tűzifának is. A hasított tűzifát még exportáljuk is, mivel az égő bükk sokáig ég, de nem ropog. Ezért a kandallók egyik kedvelt természetes tüzelőanyaga. 

Kiderült a bükkről, hogy fűrészpora gőzölés (vagyis fertőtlenítés után) még a kérődző állatok takarmányozására is alkalmas, így tulajdonképpen minden morzsáját fel lehet használni ennek az őshonos fánknak.  

Kultúrtörténeti érdekességek 

A bükknek egykoron a kérgét is felhasználták őseink. Valószínű, hogy ez a szürke, vékony, kemény, de jól véshető kéreg volt a Mediterráneumon kívüli Európa írásbeliségének első hordozója. Különböző források utalnak arra, hogy a bükk héja volt a rovásírásra alkalmas „papír”. 

A Normafa ma már csak nevében él, hiszen az eredeti példányt 1927 júniusában egy villámcsapás elpusztította. Olyan öreg fa volt, hogy talán már Mátyás király korában is árnyat adó lombjai voltak, így szőtték köré a történetet, miszerint igazságosnak mondott királyunk is hűsölt alatta.  

Forrás: https://belteri-ajto.eu/bukkfa-a-butoripar-legkeresettebb-anyaga/