Egy ősi talajjavító eljárás

Noha a nyár még teljes erejével tombol, érdemes már egy picit az őszi kertre is előre tervezni. Az őszi kert lassan pihenőre vonul, ugyanakkor rengeteg olyan szerves anyag keletkezik – száraz levelek, gallyak – amelyeket talajjavítás céljából érdemes és tanácsos felhasználni. Már a nyári időszakban elkezdhetjük a háztartási és kerti hulladékból álló komposzt elkészítését, amely a lehető legtermészetesebb trágyázási eljárásra ad lehetőséget. Ez volt az emberiség legősibb talajjavító eljárása, amellyel a szántóföldeket, a gyümölcsösöket és a veteményeseket regenerálták, erősítették fel. Kertes házakban élőknek, különösen ott, ahol haszonnövények is teremnek, érdemes ezt az ősi technikát elsajátítani.         

A komposztálás előnyei

Napjainkban egyre fontosabbá válik a környezettel szembeni rongálás elkerülése, a klímavédelem, ezért a természetes eljárások minden területen felértékelődnek és reneszánszukat élik. A komposztálásnál aligha találnánk e tekintetben jobb talajjavítási eljárást. 

A komposztban egyszerre hasznosulhat a háztartási és a kerti hulladék, amelyet egyébként csak kidobnánk a kukába és a kukáskocsikra bíznánk az elszállítást. A komposztálással akár 25 százalékkal kevesebb hulladékot dobunk ki, ezzel is csökkentve a környezeti terhelés mértékét. 

A komposztálás költséghatékony eljárás, hiszen akár magunk is elkészíthetjük a komposztáló ládát, vagy egyetlen bolti vásárlással akár tíz évre nézve is megoldhatjuk a rendszeres komposztálást. A jó minőségű komposztban milliárd számra hemzsegnek azok a mikroorganizmusok, amelyek a talaj tápanyagát biztosítják. Az ilyen komposzt fokozza a vele érintkező élővilág aktivitását. A növények ellenállóbbak lesznek, és gyorsabban növekednek, a talajban lévő hasznos élőlények, így a giliszták is szaporodásnak indulnak. 

A jó komposzt rosttartalma is magas, ezzel együtt magas a nedvesség megtartó képessége. Ez a tulajdonsága valóságos balzsam lehet növények telepítésekor, ültetésnél, palántázásnál, mivel a növendékek gyenge gyökérzete megfelelő vízellátásban részesül. 

A komposztálás feltételei        

Négy alapvető feltételt kell megteremtenünk a jó minőségű komposzt előállítása érdekében. Megfelelő nedvességre és hőre van szükség, ugyanakkor az érő komposztnak elegendő oxigén kell. A komposztban két alapvető anyag aránya játssza a főszerepet: a nitrogén és a szén. Ezek arányára is ügyelnünk kell, amelyet a komposzt rétegei esetében okosan súlyozhatunk. Ez az egyik Achilles-pontja a jó komposztnak, és némi tapasztalat nem árt ahhoz, hogy az összetevőket eltaláljuk. A megfelelő talajélet is sokat hozzátesz a komposzthoz, mert nem hagyhatjuk ki a keverékből a földtakarót sem. 

A komposztra két veszély leselkedik, a túlzott nedvesség, és a kiszáradás, ezért ezek arányára is nagyon oda kell figyelni. Ezért a komposztot rendszeresen ellenőrizni kell. A magas nedvességtartalom akadályozza a hasznos mikroorganizmusok oxigénhez jutását, és a korhadás pozitív folyamata helyett megindul a rothadás. Ha a komposzt lapáttal összenyomva vizet enged, akkor túl nedves. és párologtatni kell a vizet, valamint száraz anyagokkal rá kell tölteni. Száraznak akkor mondható a komposzt, ha könnyen porlad, szétesik – ezt vízzel könnyen orvosolhatjuk. A rothadó komposztot kellemetlen bűzéről is felismerhetjük, bár, ha már idáig jutnak a dolgok, akkor azzal a keverékkel semmit sem tehetünk. A jó komposzt felismerhető gombás, friss földszagú illatáról, valamint arról, hogy összenyomva egybetapad az anyag. 

Mi kerülhet a komposztba és mi nem?     

Alapvető, hogy ismerjük a komposztba rakható dolgokat, de még fontosabb tudnunk, hogy mi az, amit nem rakhatunk bele. 

A természetben megjelenő hulladékból, száraz fűből, gallyakból, levelekből, elszáradt virágok szárából mehet minden a keverékbe. Egyetlen kivétel csupán a beteg, fertőzött gyümölcsök tekintetében van, mert ezekből a fertőző baktériumok is bekerülnek a komposztba és ugyancsak elszaporodhatnak. Legyünk tehát óvatosak a fonnyadt termések esetében, mert nem mindegy, hogy egyszerűen csak túlérettek, vagy betegek. Ugyancsak jó, sőt ajánlatos a száraz faforgács, fűrészpor, szalma adagolása is a komposztba, de még a virágzás előtti gyomok egy része is megfelelő lehet. Az olyan agresszív gyomokat ne tegyük bele, amelyek gyökérről szaporodnak és még a komposztban is képesek túlélni. 

A lakásból származó zöldség és gyümölcs eredetű hulladékoknak príma helyük és szerepük lesz a komposztban. Régi virágföld, szőr, toll, de még a haj is elkeverhető a masszában, akárcsak a tojáshéj, a kávé és a tea zaccos maradványa – a filteres tea viszont tiltott hulladék. Semmilyen húsalapú hulladék sem kerülhet a komposztba, amely a rothadáshoz, és a férgesedéshez vezetne! Ugyanakkor a selyempapír, a vászon vagy tojásos doboz felaprítva jó alapanyaga a komposztnak. Fontos, hogy minden nagyobb darabot, így az ágakat, dobozokat stb. apróra vágva, vagy csaknem porózussá aprítva öntsük a keverékbe. 

Komposztálás eszköze, menete    

A komposzt tárolója fából vagy műanyagból lehet. Mindkét fajtát megvehetjük a kertészeti szaküzletekben, de az ezermester hajlammal megáldottak akár maguk is összedobhatják lécekből, vagy akár nyírfavesszőből a spéci tárolót. A tároló oldalának szellősnek kell lennie, ezért ujjnyi széles helyet hagyjunk az egyes elemek között. A fa tárolókat rendszerint 4-5 évenként cserélni kell, a műanyagok akár egy évtizedet is kibírnak. A tárolót tegyük száraz, de napsütéstől védett helyre. A fából készült tárolók réseihez ültethetünk díszbabot vagy tököt, mert ezek a kis halmunkat széppé teszik, ráadásul a levelek megóvják a kiszáradástól a komposztot. 

A komposztunk akkor jó, ha megfelelően szellős, ezért a legalsó réteg legyen durvább anyagokból, például faaprítékból, vagy forgácsból. Erre kerülhetnek a következő rétegek úgy, hogy egymást kövessék a nedvesebb zöld hulladékok, majd a szárazabb fára alapozott morzsalékok. Amennyiben a tároló megtelt, alaposan át kell keverni a masszát vasvillával vagy lapáttal, hogy a lebomlás folyamatát megkönnyítsük. A komposztot 1-2 havonta át kell forgatni, keverni. 

Nagyjából 6 hónap alatt alakul ki a friss komposzt, amit veteményesek, fák és cserjék őszi betakarására használhatunk fel. Az érett komposztnak kereken egy esztendőre van szüksége. Addigra már laza szerkezetű, homogén, barna anyaggá válik, amelyet kiöntés előtt érdemes még egyszer átrostálni, hogy a benne lévő nagyobb darabokat kivessük belőle. Ebben a komposztban már a tápanyagok a növények számára nagyon könnyen felvehetőek lesznek, és ezért természetes trágya gyanánt használhatjuk fel. Amíg ez a komposzt hasznosul, közben egy másik tárolóban újrakezdhetjük a folyamatot, így mindig rendelkezésünkre áll majd a kertünket éltető természetes alapanyag.

Forrás: https://belteri-ajto.eu/komposztalas-kertmuveles-a-termeszet-erejevel/