A ruha őrzője

Valamikor a XVII. századi Franciaországban született meg egy „szakma” az arisztokraták udvarában. Az egyik szolgálónak lett a feladata a ruhák őrzése. Munkája különösen akkor volt fontos, amikor az uraság bált vagy egyéb társas összejöveteleket szervezett. A kedves vendégek ruhái ekkor már igazi különlegességek voltak, nem egy esetben ékszerekkel díszítették, így tényleg fontos volt azok biztonságos tárolása. Ezeket az inasokat a ruha őrzőjének hívták, amit franciául garde robe-nak neveztek. 

Inasok, vagy ahogy manapság mondják, házi személyzet most is van a vagyonosoknál, de a szó átalakult, populárissá vált. A gardrób – most már nevezzük mai nevén – nálunk azt a tároló bútort, beépített szekrényt vagy szobát jelenti, ahol az emberek a ruháikat tárolják. Külföldön a szó jelentése több helyen is szélesebb, jelenti a színház vagy mozi kabáttárolóját, jelenthet öltözőt, sőt, illemhelyet is. 

A gardrób igazán a 20. század folyamán vált fontossá, amikor a tömeggyártás óriási mennyiségű ruhát volt képes olcsón előállítani.   

Egy kis ruhatörténelem      

Már az ősi ember is felfedezte a fonás és szövés mesterségét, ami egészen az ipari forradalomig kézi, elsősorban házi munka volt. A ruha nemcsak arra szolgált, hogy elfedje testünk érzékeny részeit, illetve megóvja az embert az időjárás kellemetlenségeitől, de státuszt is jelzett. Az ókori Rómában például csak a császár hordhatott bíbor színű tógát, ami felemelte a társadalom fölé. Ugyan a mondás úgy tartja, hogy nem a ruha teszi az embert, ám az a mai napig státuszszimbólum. 

A ruhák tárolása azonban az ipari forradalomig nem jelentett problémát. A gazdagoknak bármennyi lehetett, kastélyaik szobáiban hatalmas ládákban, majd később fiókos nagyszekrényekben tárolták az öltözéküket. A szegényeknek hosszú évszázadokon át nagyjából két-három váltás ruhájuk volt, míg a gyerekek a nagyobb testvérek által kinőtt holmikban jártak-keltek. A ruha – mivel elkészülésének minden fázisa kézi munkával történt – drága volt az átlagemberek számára. Egy nagyobb és mély láda bőven elegendőnek bizonyult a tárolásra.     

A változást a gépek forradalma tette lehetővé. A fonás és szövés ekkor vált olyan produktívvá, hogy tömegeket tudtak ellátni olcsó, de minőségileg elfogadható ruhadarabokkal. A polgárság már korábban is megengedhette magának az évszakonkénti ruha szettek luxusát, de a XX. század elejére csak a legszegényebbek nem tudtak rendesen felöltözködni Európában és az Államokban.    

Hogyan halmozódtak fel a ruhák?

A múlt században már nemcsak az évszakos öltözködésre volt pénze a gazdag államok polgárainak, hanem arra is, hogy kövessék a divatot. A divat központja már XIV. Lajos király alatt is Párizs volt, s ez a város mind a mai napig meghatározó e tekintetben, bár megelőzte New York. 

A ruhák száma folyamatosan gyarapodik azok specializálódásával. Ma már teljesen természetes, hogy nem abban a ruhában megyünk ki kertészkedni, amiben a hivatalba járunk, és nem öltönyben megyünk kocogni a parkba. Ráadásul az öltözékünket naponta frissítjük. Higiéniai szempontból teljesen érthető, hogy naponta váltunk alsóruházatot, zoknit, harisnyát, a hölgyek kombinét. És akkor még nem beszéltünk az öltözékek kompozíciójáról, azaz a harmóniáról. Igyekszünk egységes stílusban megjelenni a közösség előtt. Ehhez pedig nagyon sok ruha és cipő szükségeltetik, amiket valahol tárolni is kell. 

A kislakás probléma

Magyarországon nagyon népszerűek a kis méretű lakások, hiszen az ingatlanok négyzetméter ára az egeket ostromolja. A kislakás alacsony rezsije sem elhanyagolható tényező, ám a kis méret komoly tárolási probléma elé állítja annak lakóját. Két terület van, ahol nagyon át gondolni, hogy mit hová tesz a bentlakó: az egyik a konyha, a sok eszköz és a tárolni való élelmiszerek miatt, a másik az egész lakásra kiterjedő ruhatárolási mizéria. 

A kislakásban minden szabad helyet ki kell használni, de alaposan meg kell fontolni azt is, hogy miből mennyi ruhára van feltétlenül szükség. A kis méretű ingatlanban lakóknak minden évben érdemes egy leltárt tartani, és azokat a ruhákat eltávolítani, amiket nem vagy alig hordanak. Amennyiben a ruha még jó állapotban van, akkor számtalan adományozó helyre lehet elvinni, ahol örülni fognak neki. A nem hordható daraboktól könnyű szívvel meg kell válni. 

A kicsi lakásokban nagyon jó tároló lehet az ágy körüli terület. Amennyiben olyan ágyat szerzünk be, aminek ágyneműtartója van, akkor ott nagyon sok szezonon kívüli ruha elférhet. Az ágyneműtartót csak évszakonként kell megbolygatni, ami nem túl nagy fáradság. Vannak, akik az ágynak építenek egy maximum félméteres, nyitható dobogót, ami tulajdonképpen egy különálló, vízszintesen elhelyezett szekrény, ahol sok ruha elférhet. A kislakásban nagyon jól jönnek a beépített szekrények, a zárt és nyitott polcok felszerelése, ahová sok ruha elférhet. 

Gardróbszekrény és szoba    

A ruhatárolás alapvető bútora a gardróbszekrény. Ez lehet egy nappaliban felállított szekrénysor, de lehet egy beépített szekrény a hálószobában, és ezek különböző kombinációja. A nappali szekrénysorokat eleve úgy konstruálják, hogy abban van egy kétajtós, a hosszú ruhák tárolásához megfelelő szekrény, valamint különböző zárt polcos, és egyajtós megoldások. Ma már a polcok magasságát is beállíthatjuk, így tulajdonképpen bármilyen méretű ruhát el lehet rakni gyűrődésmentesen. 

A gyorsan használatos ruhákat, különösen a télikabátot és dzsekit a szezonban az előszobában felszerelt vagy elhelyezett előszoba fogasra akaszthatjuk. A megoldás előnye, hogy nem cipeljük keresztül az esetleg víztől csöpögő kabátot a lakáson, az a szellős folyosón hamar megszárad, és bármikor magunkra kaphatjuk, amikor útnak indulunk. Az sem véletlen, hogy az előszobai szettekhez cipőtároló szekrénykét is gyártanak, így az utcai cipőt már a küszöb mögött lecserélhetjük a szobai papucsra. A nagyobb lakások hálószobáiban is állhat egy tolóajtós és tükrös ruhásszekrény, de még a komódot is befoghatjuk ruhatárolás céljából. 

Gardróbszoba

A ruhatárolás csúcsát a gardróbszoba jelenti, ami egy kifejezetten erre a célra kinevezett helyiség. A gardróbszobában lehet a legkulturáltabb módon tárolni a teljes ruhatárat, amennyiben azt okosan tervezzük meg. A jó gardróbszobának alapfeltétele a megfelelő szellőzés és a világítás. A szellőzés megakadályozza a ruhák befülledését, míg a világítás a tájékozódás legfontosabb feltétele, ugyanis az ilyen szobáknak rendszerint nincs ablakuk. A központi világítás mellett a szuper gardróbszobákban spot lámpák biztosítják a fókuszfényt az egyes területeken, illetve a nagyméretű, egészalakos tükröknél. 

A gardróbszobák két párhuzamos oldalán helyezkednek el a polcok. Ezek lehetnek zártak, nyitottak egyaránt, attól függően, hogy mit akarunk ott tárolni, és szabadon alakíthatjuk azok méretét is. Elhelyezhetünk fiókos szekrényt is. A lényeg az, hogy minden ruhának meglegyen a megfelelő helye a kabáttól a zoknikig. A gardróbszoba közepén van a közlekedőfolyosó, aminek legalább 90 centiméter szélesnek kell lennie, mivel ekkor tudunk kényelmesen mozogni úgy, hogy közben kinyitunk egy fiókot. A szűkebb folyosó esetén célszerű nyitott polcokkal felszerelni a szobát. 

A kabátok tárolására nagyjából 160 centiméteres magasságra van szükség, a kosztümök, szoknyák fellógatásához elegendő már a 120 centiméteres magasság is. Az akasztós tárolók mélysége nagyjából 60 centimétert igényel, a fiókoké pedig 50 centimétert. A gardróbszoba gyakorlatilag egy jól megépített raktár, ezért érdemes annak területét padlótól a mennyezetig kihasználni. A szoba tervezőinek arra is ügyelni kell, hogy annak tárolókapacitása minimum 10-15 százalékkal nagyobb legyen a kezdeti igényekhez mérten, mert a ruhák száma az idők során egészen biztosan növekedni fog. Még az ilyen bő tárolótérben is érdemes a szokásos évi rovancsot megtartani, mert a nem használt, de jó minőségű ruháink tárolására az a legjobb megoldás, ha más hordja azokat.

Forrás: https://ablakhaz.hu/hogy-ne-alljon-halmokban-a-ruhatarolas-praktikai/