Mindenütt jelen van

Házaink, lakásaink nagy szemei az ablakok. Egyre népszerűbbek a nagyméretű nyílászárók, különösen a teraszajtók, amelyek közvetlen kapcsolatot jelentenek a külvilággal, a természettel. Az üveg használata ma már általános és egyértelmű dolog. Ezt az elsősorban átlátszó, szilárd és igen törékeny anyagot az élet számos területén használjuk, nemcsak az ablakoknál. Üveg van a modern bútorokba építve, elsősorban a vitrinekbe, de komplett üvegbútorokat is gyártanak a dohányzóasztaltól a techno stílusú székig. Üvegpohárból isszuk az italainkat, és nemcsak a hideg italokat, hanem a forrókat is, mert létezik olyan üvegfajta, ami jól viseli a magas hőt. Üveget használ az autóipartól a gyógyszeriparig szinte minden ágazat, és amikor ezeket a sorokat írom, bizony szemüveget kell használnom a művelethez. 

Az üveg mindenhol jelen van, olyan természetesen használjuk, mintha mindig a rendelkezésünkre állt volna nagy tömegben és tisztaságban, pedig ennek az anyagnak hosszú története van, és a homályos múltba nyúlik vissza.      

Hogyan születik az üveg, és hogyan fedezte fel ezt az emberiség? 

A legcsodálatosabb dolgok néha a legegyszerűbb módon állnak össze. Ez a helyzet az üveggel is, amihez nem kell egyéb, mint egy marék kvarchomok, na meg igen jelentős hőmérséklet. A kvarchomok olvadáspontja 1700 Celsius fok, ami olyan magas, amit az ősi ember képtelen volt előállítani. Csak az ipari forradalom korában érte el a tudomány ezt az álomhatárt.

Hogyan lehetséges tehát, hogy már az ókori ember is képes volt üveget gyártani? Egyáltalán kik fedezték fel az üveggyártás titkát? Az utóbbi kérdésre két választ adnak a szakértők, de az biztosnak látszik, hogy valahol Kis-Ázsiában történt meg a dolog az ősi és az ókor határán. Két vándorló népet említenek a régészek: a zsidókat és a tengeri kereskedelemmel foglalkozó föníciaiakat. Meglehet, hogy a vándorló zsidók lelték útjaik során azokat az üvegdarabokat, amik villámlás hatására születtek meg. A villám hatalmas energiája bőven eléri ugyanis a kvarchomok olvadáspontját. 

Az ókori történetíró, Plinius szerint egy szigeten kikötő föníciai csapat fedezte fel, hogy a tábortüzük nyomán a homok megüvegesedett. Erre kisebb összeget tennék, mert egy tábortűz nem képes elérni olyan magas hőfokot, amitől beindulnak a kémiai folyamatok. Az üveg olyan keverékanyag, ami kristályosodás nélkül szilárdul meg lassú lehűlés közben. A folyamat során tulajdonképpen nem is változik meg a halmazállapota, hanem egy bizonyos hőtartományban megnövekedik a viszkozitása, minek következtében felkeményedik. Az üvegnek nincs fagyáspontja, viszont a hőmérséklettel együtt változik a viszkozitása, a hőtágulási együtthatója és a fajhője.  

Az üveggyártás fejlődése    

Egy fenti kérdés még a levegőben lóg: hogyan volt képes a régi korok embere üveget előállítani, ha nem tudta a gyártás során elérni az áhított 1700 fokot? Leleményessége következtében, azaz olyan adalékanyagok hozzáadásával, amivel az olvadáspontot jelentősen csökkentették. Az adalékanyagok következtében az akkor készült üvegtermékek egyáltalán nem voltak olyan átlátszók, mint napjainkban, de nem is lehetett volna a mai értelemben vett tükröt gyártani belőle, mert nem tudtak olyan síkot képezni vele, ami ehhez szükséges. A régészek Szíria területén bukkantak a legrégibb üvegdarabokra, elsősorban nyakláncok kis, színes gömbjeire. Az első síküveget ugyan már az ókori Egyiptom elkészítette, de ezek csak apró és elszíneződött darabok voltak. Tükörnek inkább az alaposan megcsiszolt rezet használták. 

Az üveggyártást és annak művészi kidolgozását ugyanaz az üveges szakember végezte, a két tevékenység nem vált még el. Erre csak a XIX. század során került sor. A középkorban elsősorban ékszereket és egynémely használati eszközt készítettek belőle. Egy füles üvegpohárnak olyan magas volt az ára, hogy azt csak a legelőkelőbbek engedhették meg maguknak. Még ezek a gazdagok is inkább réz és ezüstkupát használtak, mivel az üveg törékeny. Európában a századok során kialakultak az üveggyártás nagy központjai. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy Velence volt az egyik, hiszen itt indult meg a leghamarabb a polgárosodás. A német ajkú Rajna vidék mindig is ipari központnak számított, így sokan foglalkoztak az üveggyártással. Róma hagyományát Bizánc vitte tovább, csodálatos üvegberakásokkal díszítették a templomaikat. 

A katolikus világ is rajongott a színes üvegért, és a gótikus korszakban elkészültek az első üvegmozaikos ablakok, amelyek csodálatos színeket varázsoltak a templomok falára és az oszlopokra, amikor átsütött rajtuk a nap. A mozaikokból bámulatos képeket készítettek a mesterek, amelyek bibliai történeteket ábrázoltak. A kor egyszerű embere ámulva nézte ezt a csodát, amikor misére ment. Az első gótikus üvegablak, amiről tudunk, 875-ben készült a Sankt Gallen-i apátság egyik templomában 

Az üveg és az ipari forradalom 

Mint oly sok minden, ami a mai életünket kényelmesebbé és jobbá teszi, az ipari forradalom kohójában született, és ez szó szerint igaz az üvegre. Jelentős feltalálók járultak hozzá az üveggyártás nagyléptékű fejlődéséhez. James Wattot mindenki a gőzgépéről ismeri, pedig sok egyéb mellett megkonstruált egy olyan gépet, ami az üveg különféle csiszolását tette lehetővé. Az 1790-ben elkészült szerkezettel az üveget mattra és tükörfényesre lehetett csiszolni. A német Bessemer az ipari hengerlés atyjának tekinthető, és az ő 1846-ban megépített gépe az öntött üveget hengerelte táblába, s ezzel megnyílt az út a ma ismert üvegablakok tömeggyártása felé. 

Azóta az üveg számos tulajdonságán javítottak a feltalálók és a vegyészek. Az edzett üveget például Barthelemy Alfred Royer de la Bastie kísérletezte ki 1874-ben, tizenegy évvel később a német Friedrich Otto Schott feltalálta a hőálló típust. Az innovációk és a gyáripar együttes fejlődése az üveget hatalmas mennyiségben, formában és tulajdonságban elérhetővé tette. A robbanásszerű fejlődés leglátványosabb szimbólumai a new york-i felhőkarcolók, amelyeknek a vasbeton szerkezetét hatalmas és csillogó üveglapokkal borították. 

Az üveg a lakáskultúrában       

Az üvegnek fontos szerepe van napjaink lakáskultúrájában. Nincs olyan stílus, amiben ne találkoznánk vele, hiszen, ha máshol nem is, de a lakásban felszerelt tükrök esetében, valamint a világítástechnikában biztosan használatba kerül. Még egy erdészlakban sem testidegen egy olyan vitrin, aminek tömörfa szerkezete és üveglapos polca van, sőt, a fegyverszekrény egészen biztosan üveges lapozást kap, hiszen a puskák díszítőelemek is. 

Vannak stílusok, ahol az üvegnek főszerep jut: ilyen például a high-tech, ahol a fém és az üveg ural mindent, még a bútorok között is találhatunk olyat, ami szinte teljes egészében üvegből formálódott. A modern lakások gardróbszekrényei gyakran kapnak teljes üvegborítást az eltolható ajtókon, a fénytechnika sok stílusnál használ díszes üvegcsillárokat. Még a tégla is lehet üvegből, sőt, egy magyar találmány, a beton is. Egészen különleges látványvilágot lehet általa varázsolni, egy közepesen kialakított enteriőrnek új csillogást képes kölcsönözni. 

Az üveg forradalma folytatódik, hiszen a gyártók már képesek olyan átlátszó üvegtáblát készíteni, amin még a puskagolyó sem hatol át. Az üveg ma már nemcsak a napfényt bocsátja be az otthonunkba, de folyamatosan okosodva egyre több funkcióval könnyíti meg az életünket. Az okosablak megjelenése annak a bizonyítéka, hogy ez az ősi anyag a távoli jövőben is velünk marad.  

Forrás: https://ablakhaz.hu/a-napfeny-kapuja-az-uveg/