Egy különleges világ önálló arculattal

Franciaország délkeleti területén helyezkedik el Provance, amely egy nagyon izgalmas, mediterrán terület. Beletartozik az Alpok nyugati nyúlványa ugyanúgy, mint a kéklő tengerpartra néző meredek sziklájú Cote d’Azur. Egy különleges világ, aminek önálló arculata, szokásai, ételei és stílusa van. 

Provance egyszerre testesíti meg a rusztikus, vidéki hangulatot és azt a semmihez sem hasonlítható francia eleganciát, ami a természetes és letisztult környezet sajátja. A Provance-i stílus az elmúlt évtizedekben került az érdeklődés fókuszába, amikor több romantikus film is készült ennek a vidéknek a kapcsán. Talán a Bor, mámor, Provance amerikai gyártású emelkedik ki ezek közül, ahol az alkotók nagyon ügyeltek a táj és a kultúra hangulatának képi megfogalmazására. Mivel ezen a területen hatalmas levendulamezőkön gazdálkodnak, sokan gondolják úgy, hogy ennek a növénynek a lila színe a Provance-i stílus meghatározója, de nem is járhatnánk messzebb az igazságtól. A vidéknek ez a gazdasági növénye és az otthonok stílusa egészen más keretben kapcsolódik össze.     

Vessünk egy pillantást a házra!

A Provance-ban megcsodálható házak és kúriák zöme nyers kőből épül fel. Ezek a kövek egyedi alakjukkal és méretükkel önmagukban is meghatározzák azok arculatát. Ugyan az építészeti stílus azonos, nincs két egyforma épület ezen a vidéken. Jellemzőek a magas és keskeny ablakok, a mediterrán háztetők, amelyeknek alacsony a dőlésszögük, a színes, rendszerint kék vagy zöld spaletták az ablakokon, és a kovácsoltvasból készült míves korlátok. 

A házak homlokzatát szeretik valamilyen futónövénnyel befuttatni. Lehet ez borostyán, lonc vagy éppen vadszőlő. Amennyiben a házat bevakolják, annak színe minden esetben fehér, annak is vakítóan élénk változata. A kovácsoltvas díszítéssel ellátott erkélyeken virágok nyílnak. Gondolhatnánk, hogy az nem is lehet más, mint a levendula. Csakhogy ezen a vidéken ennek a lila színű, erős aromájú, nagy olajtartalmú növénynek elsősorban gazdasági szerepe van. A mi parasztházaink ablakába sem ültetünk búzát, így a Provance-i kúriákban sem a levendula virít, hanem muskátli, petúnia vagy hortenzia. 

A házhoz apró kaviccsal szórt vagy kővel kirakott előtér kapcsolódik, hátul pedig, ahol az épület árnyékot ad, egy nagy terasz, ahol látványos kerámia- és agyagvázákban állnak a térség meghatározó virágai. Ide már kerülhet levendula is, de inkább a színes kaktusz és pozsgás virágok a jellemzőek. A Provance-i háznak a bejárata impozáns, általában egy nagy, kétszárnyú kapu jelenti a bejárati ajtót.   

Anyagok és színek

A Provance-i stílus egyik fő jellemzője a természetes anyagok használata, ami a vidéki környezetből fakad. Itt tradicionálisan azokat az anyagokat használják fel, amelyek a területen elérhetőek. Ilyen a fa, a kő, a vászon, amelyek nélkül nem is lehetne megteremteni az autentikus enteriőrt. 

A színvilág a másik erős ismertetőjegy. Még véletlenül sem a levendula lilája határozza meg a stílust, hanem a fehér mellett a lágy krém- és pasztellszínek. Gyakran festik lágysárgára, krémfehérre a falakat, és a padló is világos színű általában. Ezek a lágy, meleg és tiszta színek légiessé teszik, optikailag tágítják a teret. Ezt a lényegileg fehér világot kékkel, zölddel és napsárgával oldják fel, de a kiegészítőknél rendszeresen használják a virágmintákat is. A kéknek minden árnyalatából válogatnak, hiszen a nagy fehér felületek esetében ez a szín idézi meg a tengert.  

A bútorok jellemzői

A Provance-i emberek – hasonlatosan más vidékek lakóihoz – nagyon célszerűen éltek, élnek. Semmit sem dobnak el, ami még használható vagy megjavítható. Ennek a mentalitásnak a mentén a szobák berendezése egyszerre rusztikus és némileg eklektikus, hiszen megfér egymással a dédmama fehérre festett, ám jól láthatóan viseltes komódja és egy modernebb ülőgarnitúra.

A helyiségekben a fa és a kő az uralkodó anyag. A bútorok tömörfából készülnek, hiszen nemzedékeket kell kiszolgálniuk. A padló is fából van, elsősorban klasszikus, világos fapadlóval burkolnak, de az elegánsabb nappalikban a parketta sem számít ritkaságnak. A nappaliban kandallóra bukkanhatunk, ami ezen a vidéken csak ritkán kerül beüzemelésre, inkább dekoratív eleme a háznak. A konyha a Provance-i házakban legalább olyan fontos helyiség, mint a nappali. Találkozhatunk tradicionális, kőből készült, dekorált tűzhellyel, és egy nagy, tömörfából készült asztallal, amin az ételeket feldolgozzák. A mennyezeten vastag tartógerendák úsznak át, s azokra is elhelyeznek rézből készült kampókat, amire a nagyobb edényeket akasztják fel. A konyha ablakaiban rendszerint fűszernövények virulnak, s így főzéskor a legfrissebb aromákkal tudják ízesíteni az ételeket. 

A tömörfa bútorok jellemző darabjai a komód, szekrény és a vitrin, míg az ülőbútorok rendszerint kárpitozottak. Előfordulhatnak bőrrel bevont kanapék, fotelok is, de a lényegi vonás mindig ugyanaz: lehetőleg kézzel megmunkált, egyedi darabokból álljon a bútorkészlet. Ez az oka annak is, hogy a régi bútorokat igyekeznek megtartani és funkciójukba visszahelyezni, hiszen azok míves, mesteremberek által készített darabok. A kopottságukat igazi patinának tartják, amelynek mélyén egy kis darabka történelem is megbújik.   

Textíliáktól a világítástechnikáig 

A textíliák is nagyon meghatározóak a Provance-i stílusnál. A lenvászon nagyon kedvelt, de megjelenik a pamut, a gyapjú, és az elegáns hálószobákból a selyem sem hiányozhat. A függönyök nem jellemzőek, annál inkább a falvédők, a kézi szövéssel készült ágytakarók, szőnyegek. A szőnyegek a falakon is megjelenhetnek. A textíliák mintázata alapvetően a virágmotívumokon alapszik, ám a csíkos és kockás mintákat sem vetik meg. Van azonban egy minta, ami kifejezetten erre a stílusra jellemző: ez a toile de Jouy. A minta általában kék színű, és olyan növényeket, elsősorban fákat, kertrészleteket ábrázol, amelyeknek tintarajz hatásuk van. Ez a minta megjelenhet a hálószobák tapétáján, a díszpárnán és az ágyneműhuzatokon is. Hangulata felidézi a Napkirály udvarát és van benne valami távolkeleti íz is. 

A stílus a világítástechnikában a klasszikus vonalat képviseli. Kedveli a mennyezeti- és függőlámpákat, a pasztell árnyalatú állólámpákat. A lámpatestek lehetnek kovácsoltvasból, rézből vagy bronzból. Nem ritka a gyertyafoglalatú lámpa, amelynek kristálydíszítése van. Egy ilyen lámpa megidézi a francia korok eleganciáját. A kültérben is fontos szerepe van a világításnak, különösen a teraszon, ahová a kellemes nyári alkonyatban szívesen ülnek ki a ház lakói. Itt az antik bronz és réz színvilág uralkodik, az izzók meleg fényeket árasztanak. A teraszon állhat egy legalább olyan nagy étkezőasztal, mint a belső térben, hiszen nagy társaságok ülik azt körül. Az asztalon színes kerámia vázában friss, vágott virágok ontják színüket és illatukat, míg a nagy kaspókban akár kisebb növénytársulások is virulhatnak. 

A Provance-i stílus egyszerre testesíti meg a vidéki bájat és a klasszikus, ám nem hivalkodó kényelmet, amelynek titkos adaléka az a visszafogottság, ami megteremti ennek az egyre kedveltebb irányzatnak a harmóniáját. Ha megkedveltük, mi is kiélvezhetjük ennek a hangulatát.

Forrás: https://ablakhaz.hu/videkies-baj-es-francia-elegancia-a-provance-i-stilus/