A Napkirály megbízatása

A virág románca (A Little Chaos) című filmet 2015-ben mutatták be, amely a Napkirály korszakában játszódik, s főszereplője két kertész, akiket XIV. Lajos megbíz azzal, hogy a világ valaha volt legcsodálatosabb kertjét készítsék el a 8 ezer hektáros területen, ami a Versaille-i kastélyhoz tartozott.

A munka dandárját a kor híres tájkertésze, Andre Le Notre végzi ugyan, de szüksége van egy hasonló tudású kertészre, hiszen a feladat óriási. A pályáztatásnál egy hölgynek jut a megtiszteltetés, bizonyos Sabine de Barrának, aki a legimpozánsabb tervekkel áll elő. Sabine-ről sokáig megfeledkezett a történelem, de kettejük mesterműve ma is a maga pompájában nézhető meg. A Versailles-i csoda a franciakertek csúcsának mondható, s természetesen az összes valamire való uralkodó és arisztokrata követendő példaként tekintett rá.     

Reneszánsz gyökerek

A mérnöki pontossággal kivitelezett kert gyökerei a reneszánsz kori Firenzéig vezetnek vissza. A firenzei kertészek ekkor mélyedtek el az ókori Róma szakirodalmában, és a római patríciusok, császárok kertjei váltak mértékadóvá. A reneszánsz kori kertekben vált általánossá a mintás, szabályos kiültetés. Maguknak a kerteknek az alaprajza is szabályos volt, elsősorban kör vagy négyzetes alakú, majd a késő korszakban megjelentek az egyéb geometriai formák: a három-, hat- vagy nyolcszögek. Közös jellemzőjük volt az úgynevezett parterre, a szabályos növényágyások, amelyeket szépen nyírt puszpángösvénnyel kereteztek. 

E korszaknak az ikonikus kertjét 1503-ban tervezte meg Donato Bramante II. Gyula pápa felkérésére. Így született meg Cortile del Belvedere, amely a vatikáni palotát köti össze a Villa Belvederével, a pápa szállásával. A lejtős terep adta lehetőségeket kihasználva Bramante keresztirányú lépcsősorokat tervezett, és létrehozott egy központi perspektívát. A hálószerű elrendezéssel egy lendületes kompozíciót teremtett. Igazi mérnöki munka volt ez, amelynek az alapanyaga a természet volt, a virágok, sövények és fák tudatos elrendezése. Ez a munka volt az alapja a francia királyi kertészek kompozíciójának is. A látványos munka mögött az a filozófia rejlett, ami az ember uralmát hirdette a természet felett. Nem is lehetett volna máshol megteremteni ezt a kertet, mint annak a királynak az udvarában, aki minden élő felett gyakorolta a hatalmát.  

A franciakert általános jellemzői   

A franciakert vagy barokkert mértanilag szabályozott rendszert alkot, azaz egy architektonikus kert. Jellemző rá a hármas útvezetés és az azt keresztező keresztutak hálózata. Az utak közötti három- vagy sokszögű parterre-ekben színes virágok rendezett sora található. A parterre-eket formára nyírott fák határolják. Ezek a fák magasak, kiemelkednek a tájból. A boszkének nevezett fák közé idős és egzotikus vidékről szállított példányokat is ültetnek, ezzel olyan művi társulásokat létrehozva, amelyek a természetben sosem fordulnának elő. 

A kialakított kert örökös tájkép, egyfajta természetből faragott szobor, amit éppen ezért folyamatosan szabályozni, nyírni kell. A bukszusok és a fák formáit is ember által alakítják ki. A sövények geometrikus formákat vesznek fel, és elmaradhatatlan egy sövénylabirintus is az úri, nagyméretű kertekben. A parterre-eknek háromféle változata készülhet el: a pázsitos, az ágyásos és a hímzéses. A pázsitos kialakítása a legegyszerűbb, mert ezek szorgalmasan nyírt és jól ápolt gyepek. Az ösvények geometriai minta szerint vannak kivágva. Az ágyásos parterre-ek közepén színek alapján rendezett virágok virulnak, amelyeket élő sövények, vagy homokos ösvények határolnak. A hímzéses parterre-ek a legösszetettebb kompozíciók. Geometrikus keretekben alakítanak ki hajló indákra hasonlító gyepet, amelyeket pompázatos virágokkal ültetnek körbe. A franciakertben tehát minden szabályos, és alapelvnek mondható a szimmetria. Milyen más ez, mint az angolkertek természetes bujasága!

Növények a franciakertben              

Egy franciakertben a lágy és pasztell színű virágoké a főszerep. Ügyelni kell a színek ritmikus váltakozására is, ezzel kialakítva több, különálló, ám egymással mégis kapcsolatban álló teret. A legkedveltebb virágfajták a levendula, a hortenzia, a rózsa és a klematisz. 

A bukszusoknak és a fáknak is nagy szerepe van a franciakertben. A tiszafa és a tuja meghatározó fajok, ráadásul ezeket lehet nagyon szépen alakra vágni. A bokrok jellemzően gúla-, kör- vagy kúpalakú formát kapnak. Jól mutat ebben a környezetben a gyertyán és a lila akác is. Az árnyas sétautakon valamilyen alapra, rendszerint apácarácsra futnak fel olyan növények, mint a lonc, a borostyán, a vadszőlő és a különböző rózsafajták. 

Impozáns műtárgyak  

A franciakert mindig rendelkezik egy központi tengellyel, ez az adott terület középpontja. Ebben a középpontban kell egy nagyobb épületnek állnia. A nagyúri kertekben rendszerint egy pavilon található, vagy egy gazdasági épület. Az igazán „dölyfös” franciakertekben egy, a vizet magasra lövellő szökőkutat építenek. Ezek már régen nem a reneszánsz kertek kis csobogói, hiszen bőségesen zúdul a víz a csőrendszeren keresztül. 

A boszkék, azaz a facsoportok nemcsak árnyékot adnak és magas hátteret a kerti kompozíciónak, de itt húzódnak meg a szórakozást és pihenést biztosító épületek is. Ezek az épületek más-más funkcióval bírnak, és már a formájukkal is egyedivé teszik a kertet. A főúri franciakertekben rábukkanhatunk egy teaházra, másutt egy lovardára vagy egy szabadtéri színházra, de a gyerekek és felnőttek szórakoztatását biztosító bábszínház is helyet kaphat. 

A szabályosan vezetett ösvényeken sétálva rábukkanhatunk titkos zugokra, ahol a szerelmesek lelhetnek találkahelyet. Az ösvények mentén márványszobrok állnak, elsősorban mitológiai jeleneteket ábrázolva. A főúri kastélyok háta mögötti kert első harmadában díszes kertet alakítottak ki, amelyeket hippodromnak neveztek. Ide májustól őszig cserepes virágokat ültettek ki. 

A franciakerteket viszonylag alacsony kerítéssel határolták körbe. Általános rendező elv, hogy a bokrok, sövények se legyenek túl magasak, hogy be lehessen látni a horizontot, mivel így érzékelhető leginkább a tervezett kert látványa. 

Kis területen franciakert?          

A fentiek alapján azt gondolhatnánk, hogy a franciakert szerelmesei csak akkor élvezhetik ezt a saját birtokukon, ha nagy telekkel rendelkeznek. Valójában egy átlagos kertben is érvényesülhet a stílus, amennyiben tartjuk magunkat az elsődleges alapelvekhez. Legyen a kert tervezett, rendezzük el szabályos alakzatban az ágyásokat, és azokat kerítsük körbe szépen nyírt sövénnyel. Helyezzük a hangsúlyt a terület középpontjára, ahol legyen egy látványos elem – ez lehet egy kis csobogó is, hiszen nem férne el grandiózus szökőkút. Az ösvények egyenesen haladjanak, de nem baj, sőt tanácsos, ha egy-egy másik út is keresztezi azokat. Az eredmény a tervszerűségben és a rendezettségben rejlik, amelyet az érdekes formára nyírt bukszusokkal tehetünk tökéletessé. 

Forrás: https://ablakhaz.hu/mernoki-pontossaggal-a-franciakert/