Ha nyár, akkor szúnyog

Lassan beindul a nyári szezon. Egyre többen ülnek ki a kertbe, mennek le a nyaralójukba, utaznak el távoli, egzotikus tájakra. A cél a pihenés, az egész éves hajtást követő regenerálódás. A nyár a napfény, a nagy fürdőzések és kalandozások évszaka, ki ne szeretné? Előfordul azonban, hogy a vakáció, vagy annak egyes mozzanatai nem olyan kellemesek, mint amire számítottunk. 

Évekkel ezelőtt egy romantikus görög szigeten nyaraltam a családdal. A tenger kék volt, fehéren ragyogott a homokos part, és kellemes, enyhe szellő rezegtette a levegőt alkonyatkor. Ám az első éjszaka, de különösen a hajnal pokoli volt. Az apartmanban ugyanis megbújtak a szúnyogok a különböző sarkokban, és amikor pihenni szerettünk volna, megkezdték a támadásukat. Ráadásul ezeknek a rovaroknak egy éneklő fajtájával volt dolgunk, amelyeknek nemcsak a csípése volt kellemetlen, de a hangja is, ahogy az arcunkra szálltak. Képtelenek voltunk pihenni, és első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy boltot, ahol beszereztünk egy flakon szúnyogirtót. Attól a naptól kezdve minden lefekvés előtt megszórtuk a helyiséget, felvállalva, hogy rossz szagú szobában hajtjuk álomra a fejünket. A szúnyoginvázió nagyon kellemetlen tud lenni, és hajlandóak vagyunk minden eszközt bevetni ellene.        

Örökös harcban állva 

Az emberiség ősidők óta harcol a szúnyog ellen, s nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ezt a csatát bármikor is siker koronázta volna. Elpusztításuk már csak azért sem egyszerű, mert szinte láthatatlanok, a napos időszakban tökéletesen el tudnak rejtőzni, s csak sötétedéskor özönölnek elő. Hatalmas rajukból agyoncsaphatunk néhányat, de a többségük sikeres támadást hajt végre ember és állat ellen. 

A tapasztalat azt mutatja, hogy az a legjobb védekezés ellenük, ha a közelünkbe sem engedjük őket. Erre a célra régen kifejlesztettük a különböző szúnyoghálókat. Itáliában már a XI. században használtak olyan fátyolszerű kelmét, amit a nyílászárókra feszítettek ki. Magyarország esetében a XIII. századtól vannak forrásaink e rovar elleni védekezésről. A háló szavunk azonban csak a XVI. század terméke, addig azt csupán a halfogás eszközeként használták eleink. Összefügghet ez azzal, hogy ekkoriban már elterjedtek voltak a gazdagok körében a baldachinos ágyak, amelyeknek lehajtható hálója éppen a rovarok elleni védelmet célozta.

A vékony, ám sűrű kelméket először persze a vagyonos emberek tudták megengedni maguknak, de a XIII. századtól kezdett elterjedni a köznép körében is. Nagyon fontos volt ez a védelmi eszköz, mert már akkor is tisztában voltak vele, hogy egyes betegségek és a szúnyogok valamiképpen kapcsolatba hozhatók egymással. 

Szúnyoghálók napjainkban      

Manapság már nagyon könnyen hozzájuthatunk a megfelelő és korszerű szúnyoghálókhoz, és válogathatunk a különböző típusok közül. A legegyszerűbb a fix hálós megoldás, amit azonban csak olyan nyílászáróra érdemes felszerelni, amit nem fogunk nyitogatni. Mivel a legtöbb ajtót és ablakot rendszeresen működtetjük, ezért azok a megoldások a népszerűek, amelyek úgy védenek, hogy közben funkcionálnak a nyílászárók. A klipsszel működő típust például hozzákapcsolhatjuk az ajtóhoz, így az együtt nyílik és zárul az ajtóval. Igaz azonban az is, hogy amíg az ajtót kinyitjuk, addig rés keletkezik a védelmen és az élelmes szúnyogok képesek akkor is átszökni. 

A szúnyoghálós tolóajtó egy könnyűszerkezetes megoldás, amit a tényleges ajtó elé szoktak szerelni. Segítségével egyfajta zsiliprendszert építhetünk ki, hiszen amíg a szúnyoghálós tolóajtót nem húzzuk be mögöttünk, addig a bejárati ajtót nem nyitjuk ki. Kissé kényelmetlen így a mozgás, de cserében nem kell megküzdenünk este a lakásunkban a vérszívókkal. A legnépszerűbb típus a pliszé, mert praktikus, csendesen működik, ugyanakkor strapabíró is. 

A legújabb szúnyoghálós modelleket már egybeszerelik a nyílászárókkal. Ezek általában rolórendszerrel működnek, kezelésük egyszerű, és csak akkor kell igénybe venni, amikor beindul a szúnyogszezon. 

Hogyan védekezzünk a külvilágban? 

A lakásunkat elláthatjuk hálóval, és ha mégis beszabadul a szúnyog, akkor egyszerű sprével is megoldható, hogy ne zaklasson minket a betolakodó. A gond az, hogy nem maradhatunk egész nyáron bezárva. Márpedig a szúnyog leginkább kint, a természetben támad ránk. Egy esti teraszozást is képes elrontani ez a rovar, ha nem védekezünk ellene. Ez azonban már nem könnyű feladat. 

Egy időben nagy tételekben árultak különböző kereskedők elektromos riasztókat, ám azok csak az áramot fogyasztották, a szúnyogra nem fejtettek ki semmilyen hatást. Számos szúnyogriasztó krémet, oldatot és illóolajat, valamint ezzel a céllal készült füstölőt vásárolhatunk. Az erős szagok néhány szúnyogot esetleg képesek is elriasztani, de ezek sem jelentenek tökéletes védelemt. A füstöt nem kedvelik a vérszívók, így egy tűzrakás közelében kevesebb csípést szenvedhetünk el, cserébe füstszagú lesz a ruhánk és a hajunk. Igazából a hosszú, zárt és vastag öltözék tud védelmet jelenteni a légies vámpírok ellen, csakhogy ez egy meleg alkonyi napon nem éppen kellemes megoldás.

Egyéb védelmi eszközök

A szúnyog elleni védelem tekintetében próbálkozhatunk a természetes és népinek nevezhető metodikákkal is. Ültethetünk a kertünkben olyan virágokat, amelyeknek erős illata némileg megzavarhatja ezeket a rovarokat. Ilyen lehet például a kakassarkantyú, mezei mimóza, macskamenta, rozmaring, citromfű. 

Vannak, akik az almaecetre esküsznek. Ezt a marú szagú folyadékot tálkába öntik, ami állítólag vonzza a szúnyogokat, ezért a tálka köti le a figyelmüket, és nem a karunk meg a lábunk csipkedése. Akadnak, akik a fokhagyma jelentős fogyasztását ajánlják, mert annak illóolaja átüt az emberi bőrön, amit nem tolerálnak a szúnyogok. Sajnos a közelünkbe kerülő emberek sem. 

Sokkal hatékonyabbnak mondható, ha a környezetünkben meglévő vizes élőhelyeket szüntetjük meg, mert a szúnyoglárvák abban növekednek. A ház közelében lévő minden olyan szúnyogkeltetőt meg kell szüntetni, ahol megáll a víz. Sajnos ennek az lehet a következménye, hogy esőgyűjtőt sem használhatunk, mert az is veszélyforrás lehet, de még az a félrerakott autógumi is, amiben megállt az esővíz. Ugyanilyen fontos, hogy a kertünket sem hagyhatjuk elburjánzani. A füvet rendszeresen nyírni kell, mert akkor nem tud benne elbújni a szúnyog. Ez a gondos kertészkedés viszont ellentmond a kertgondozás mai tendenciáinak, ami az organikus kertekben nyilvánul meg. Ilyenkor dönteni kell a természetes kertészet és a szúnyoginvázió elkerülése között. 

Nem feledkezhetünk meg a nagy központi szúnyogirtásról sem. Nyáridőben, különösen a nyaralóhelyek és a vizes élőhelyek közelében rendszeresen szórják a levegőből a szúnyogirtót. A mezőgazdasági permetezők legfőbb célpontja a vízpart, a sűrű növényzetű helyek és a nádasok. 

A fentiekből is látható, hogy a harc tovább folyik, és a tét is egyre nagyobb. A klímaváltozással ugyanis olyan fajok közelednek hozzánk, amelyek komoly egészségügyi veszélyt hordoznak. A nyugat-nílusi láz már meg is jelent hazánkban, ami egyelőre csak megfázásos tünetekkel jár. A déli országrészben azonban megjelenhetnek olyan fajok is, amelyek a malária terjesztéséért felelősek, s ez már sokkal nagyobb és súlyosabb járványokhoz vezethet. Mindent meg kell tennünk tehát, hogy ne legyünk a szúnyoginvázió elszenvedői.

Forrás: https://ablakhaz.hu/szunyog-hogyan-vedekezzunk-ellene/