Jön a nyár és a kánikula

Megkezdődnek a nyári hónapok. A gyerekek és a szüleik is a vakációt várják. A pihenéssel együtt a szép, napsütéses időre vágyunk, de nagyon kellemetlen, sőt egészségtelen tud lenni, ha a hőmérő higanyszála átlépi a 30 fokot. Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy hosszú kánikulai hetek elé nézünk majd. 

Különösen a nagyvárosokban válhat pokollá a lakásunk, ha nem oldjuk meg valahogy annak hőszabályozását. Hazánkban nagyjából 30 évvel ezelőtt kezdett megnőni a kereslet a klímaberendezések iránt. Korábban a rolók, sötétítő függönyök, valamint a sarkig tárt ablakok és a kereszthuzat adott némi enyhülést, mert egyszerűen nem lehetett kapni klímákat. Ahogy azonban szaporodni kezdett ezeknek a berendezéseknek a száma, úgy növekedtek meg az áramszámlák is a nyári időszakban.    

Hogyan védekeztek eleink a hőség ellen?

A klímaberendezésekkel nem csak az a baj, hogy sok áramot fogyasztanak a régi típusok, de sajnos ezek a készülékek sem nevezhetők a zöld átállás tökéletes megoldásainak. Ott, ahol az áramot még mindig fosszilis energiából nyerik, ugyanúgy hozzájárulnak a klímaválsághoz, mint a gépjárművek. Szerencsére ma már léteznek olyan alternatívák, amelyek klímasemlegessé tehetik ezeket a készülékeket. Mielőtt azonban alaposabban körbejárnánk ezt a kérdést, nézzük meg, hogyan védekeztek a régi korok emberei a nagy meleg ellen. 

Az ősembernek nem is lehetett volna jobb megoldása, mint az a barlang, ahol tanyát vert. A barlangokban állandó hőmérséklet uralkodik függetlenül a kinti időjárástól. Bizonyára nem ez volt a luxus netovábbja, de az is biztos, hogy nem szenvedtek a hőségtől. Az ókori birodalmak lényegében forró és száraz vidékeken alakultak ki. Ott már komoly problémát jelentett a napsugarak elleni védelem. Az épületek zöme vályogból volt, aminek kiválóak a klimatikus adottságai, ugyanakkor felhasználták a párolgásban rejlő hűtési lehetőséget is. Az ókori egyiptomiak vizes ruhát raktak az ajtó és az ablak elé, a nyílászárókat kitárták, így a kereszthuzat felerősítette a párolgással járó hatást. Felhasználták a vizek közelségét is. Akinek vízparton volt a háza, az abba az irányba helyezte el épülete ajtaját és fő ablakait. Felhasználták a nagy agyagedényeket is, amelyeket megtöltöttek vízzel, és azokat párologtatták. 

Róma érte el a hőszabályozás ókori csúcspontját, ahol a nagyon fejlett csatornahálózat adott enyhülést a patríciusok otthonainak. A rendszer a zárt udvarokban keringette a vizet. A leggazdagabbaknak az udvar közepére telepített szökőkút adott további enyhülést. A középkorban is a párologtatás volt a kézenfekvő megoldás, bár a vastag falazattal rendelkező várak urai inkább a hideggel küzdöttek, mint a hőséggel. 

Az ipari forradalom hozta el a változást. Az 1820-as években Michael Faraday felfedezte, hogy a sűrített és cseppfolyós ammónia párologtatás közben hűteni képes. Ennek a felismerésnek a nyomán készültek el az első, még nagyméretű, nagyon drága és kezdetleges klímaberendezések, aminek első generációját az ipar, a gyárak használták. 

Hogyan válasszuk ki a megfelelő klímaberendezést?   

Napjainkban megint nagyon megugrott a klíma iránti igény, aminek a gáz árának emelkedés az oka. A nagyon magas gázár miatt ugyanis igyekszik a legtöbb háztartás elektromos alternatívát találni a fűtésre, és ma már a jó minőségű klímaberendezések hűteni és bizonyos mértékig fűteni is tudnak. Mivel az ilyen klímák lefedik az évszakos igényeket, egyre többen cserélik le régi konvektorukat ezekre a rendszerekre.

A klíma választásának elsődleges szempontja kell, hogy legyen a minőség, hiszen hosszú évekre tervezünk beruházni. Fontos szempont a készülék mellett az is, hogy az a cég, amelyik a készüléket beszereli, milyen garanciákat, szervizelést kínál, és mennyire felkészültek a szakemberei. Ne feledjük, hogy a készülék minőségébe annak energiaigénye is beleszámít. A lakossági klímákról azt is tudni kell, hogy egy készülék egyszerre csak egy helyiséget tud hűteni/fűteni. Általánosságban 100 watt/négyzetméter hűtőteljesítménnyel kell számolnunk minden helyiség esetén. Érdemes végig gondolni azt is, hogy mely helyiségekben lesz fontos a berendezés. Általában a hálószoba és a nappali az, ahová be szokták szerelni, ezek mellett még a konyha jöhet szóba, hiszen ott a főzés által keletkezett hő tovább növeli a meleget. 

Azok az igazán jó klímaberendezések, amelyeket légszűrővel is ellátnak. Ezek kiszűrik a pollent is, ami az allergiában szenvedők számára nagyon kedvező lehet. Ma már egyre több klímaberendezést látnak el olyan megoldásokkal, amelyek által a készülék beprogramozható. A használója nemcsak a hőmérsékletet szabályozhatja, hanem azt is, hogy mikor kapcsoljon be a készülék. Nem kell a klímának egész nap mennie, ha csak munka után vagyunk a lakásban, megérkezés előtt nagyjából egy félórával lép működésbe a rendszer. A technológia által rengeteg áramot spórolhatunk meg. A klímaberendezések legújabb generációját már mobil applikáció segítségével is menedzselhetjük. 

Arculati tényezők       

A házi klímák első változatai nem voltak túlbonyolítva és a megjelenésükkel sem sokat törődtek a gyártók. A beltéri egységek ezért jelentősen elüthettek az adott helyiség dizájnjától, ami eléggé lehangoló volt. A használói ezen úgy próbáltak segíteni, hogy elrejtették valamilyen dobozba, vagy ráccsal fedték el. A fordítottja is igaz volt. Mivel a beltéri egység fehér műanyag borítású volt, ezért ott a falat hasonló fehérre festették, így szinte egybeolvadt azzal. A legjobb megoldás volt a mennyezet alá rejteni a készüléket, megfelelő nyílást hagyva a légáramláshoz. 

Amit viszont sehogy sem lehetett elrejteni, az az úgynevezett mobil klíma, amelynek a mérete egy mosógéphez volt hasonlatos. Egy nagy fémdoboz a nappaliban. Ennél lehangolóbb látványt el sem lehetett képzelni, ráadásul ezek zöme igazi áramzabáló volt. Ma már nem is árulnak ilyen szerkezeteket a lakosság számára szerencsére. 

A gyártók versenye egy idő után átterjedt a dizájn kérdésére is, hiszen az került előnybe a piacon, aki ezen a téren is innovatív volt. Olyan beltéri egységeket készítettek, amelyeknek az előlapja levehető és egy másik színre kicserélhető. Ezzel a megoldással a készüléket harmonizálhatjuk az enteriőrhöz és nem fordítva. Akad olyan, négyzetes előlappal rendelkező típus, amelyre valamilyen képet helyezhetünk el, s mintegy festményként látja el hűtési funkcióját. 

Klíma- és egészségvédelem

A klíma zöldítése ma már egyáltalán nem lehetetlen, ám ehhez egy teljes rendszerkorszerűsítésre van szükség. Alapját a napelemes technológia bevezetése jelenti, hiszen így az áramellátás a Nap energiájával történik. Hazánkban legfeljebb csak a téli hónapokban kell központi árammal rásegíteni a rendszerre, amennyiben a fűtés is a klímáról megy. 

Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy a klímaberendezéseknek akadnak egészségügyi kockázatai is. Nagyon sokan panaszkodnak megfázásra, amit a klíma okozott. Ahhoz, hogy elkerüljük a megfázást, vagy az ízületek megbetegedését, maximum 5-8 fokkal szabad a benti levegőt hűvösebbre venni, mint a kintit. Ezzel a technikával megelőzzük a betegségeket, miközben kellemes, elviselhető hőmérsékletet alakítunk ki a lakásunkban. Nagy veszélyt jelenthet a legionella baktérium, amely az elhanyagolt klímaberendezések kísérője. A nem tisztított készülékben megtelepedhet ez a baktérium, ami a tüdőgyulladás és a hörghurut okozója. A klímaberendezések rendszeres karbantartása tehát nem csupán műszaki, hanem nagyon fontos egészségügyi szempont is, ne hanyagoljuk el!     

Forrás: https://ablakhaz.hu/energiatakarekos-legszuros-es-meg-dizajnos-is-klima/