Természetes árnyékolók a szemünk előtt

Gyermekkorunkban azt tanultuk, hogy Magyarországon a nyár hűvös és esős. Mikor a cikk elkészült, valóban ezt az arcát mutatta az évszak, de jó ideje tudjuk már, hogy sokkal hosszabb és forróbb nyarakra kell felkészülnünk a klímaváltozás következtében. Ez a tény pedig felértékeli a hűtés- és árnyékolástechnikai termékeket. Magyarán szólva megnő irántuk a kereslet.

A klímaberendezések iránti igényt tovább növeli az energiaválság, ami miatt egyre többen szereltetnek fel olyan típusokat, amelyek nyáron hűtenek, télen fűtenek, ezzel spórolva a drága földgázon. A klíma ugyan hűsíti a lakást, viszont az áramot még mindig fosszilis energiából nyerik többnyire ezek a készülékek, ami viszont növeli a szén-dioxid felhasználást. Erre az ellentmondásra fejlesztik nagy ütemben a napelemeket, de addig is, míg ez a technológia nem válik általánossá és tökéletessé, keresnünk kell a természetes megoldásokat az árnyékolásra. Ezek pedig ott vannak a szemünk előtt.  

A Föld tüdeje és légkondicionálója a lombos fa

Már a középkori forrásokból ismerjük azt a tényt, hogy azon a mezőgazdasági területen, amelynek közelében nem álltak nagy, lombos fák, sokkal nehezebben lehetett napszámost találni. A nyarak hajdanában is melegek voltak, és a déli nap hevétől ezeknek a fáknak az árnyékába húzódtak a szántóvetők. Munkaidejük a kora reggeli órától késő délelőttig tartott, majd délután pár órával a naplemente előtt folytatódott. Ember és állat így óvta meg magát a napszúrástól és a kiszáradástól. 

Manapság sem lepődünk meg azon, hogy egy kánikulai napon a strandokon hamar elkelnek azok a helyek, ahol valamilyen árnyat adó fa áll. Ennek az az oka, hogy a lombsátor akár 25-40 százalékkal is képes csökkenteni a hőmérsékletet. Amikor pedig egy kis szellő is fújdogál, a levelek legyezőként viselkedve további enyhületet adnak. Ezt az általános tapasztalatot aztán tudományosan is igazolták egy nagyvárosi betondzsungelben, ahol délidőben a levegő hőmérséklete egészen 50-70 Celsius fokig képes volt felmelegedni, míg egy közeli, lombos fa árnyékában nem emelkedett 30 fok fölé. 

Nincsenek jobb természetes árnyékolók a nagyméretű lombbal rendelkező fáknál, ráadásul a növények életciklusuknak megfelelően hűtik a levegőt. Megfigyelhető, hogy míg a városban kora ősszel még mindig forrónak érezzük az éjszakákat, addig egy faluban, amelynek közelében erdő húzódik meg, már kellemesen lehűl a levegő. Ezt a természetes klímát az erdei fák hozzák létre. A klímaváltozás ellen elsősorban erdőtelepítéssel és erdővédelemmel védekezhetünk. Az erdő a Föld tüdeje és légkondicionálója, és egyedeit mi magunk is felhasználhatjuk a házunk klímájának szabályozásához.    

Fák, szupererővel 

A természetes árnyékolók kiválásztásához olyan fajtákat érdemes felhasználni, amelyeknek nagy, tömött lombjai vannak, s amelyeknek a megnövekedésére nem kell évtizedeket várni. Ugyan a magyar erdők hatalmas tölgyei és bükkösei szinte félhomályba borítják a talajszintet, csakhogy ezek az értékes fák bizony sokára nőnek óriássá. Persze, ha valaki az utódaira gondol, akkor ültethet ezekből a fajtákból is. 

A nagyvárosokban azonban viszonylag gyors eredményt vár el a lakosság, s ehhez kell megtalálni a megfelelő fajtákat. Kellemes egy olyan árnyas utcában sétálni, ahol a vadgesztenyefák vagy platánok borulnak fölénk, de ezeknek a fáknak is hosszú idő kell, amíg árnyékoló funkciójukat betölthetik. A fehér akác viszonylag gyorsan növekszik, és széles koronája van. A száron szorosan elhelyezkedő levelek olyan árnyékot adnak, amelyek között csak itt-ott tör át némi napfény. Nagyon népszerű városi fa a kislevelű hársfa, aminek ugyancsak sűrű a lombja. E két fa nagyon kellemes illatú virággal rendelkezik. Ezek a virágok magukhoz csalják és táplálják a beporzó rovarokat, amelyeknek a száma a rovarirtók miatt az utóbbi időben nagyon megcsappant. Ezek a szupererős fák, mert a lombjuk árnyai mellett, kellemes illattal árasztják el környezetüket, megóvják a beporzó populációt, amelyek az akácból mézet termelnek. A hársfának a virágából pedig kiváló gyógyteát lehet készíteni.      

Hogyan árnyékolhatunk élő fával? 

A lombos fajták megválasztása mellett arra is figyelnünk kell, hogy hová ültessük el a csemetéket. A tájolást és az épülettől való távolságot nagyon alaposan fel kell mérnünk. A növekedő fa nem állhat nagyon messze a háztól, mert akkor az árnyéka nem nyúlik el a falig, de túl közel sem telepíthetjük, mert a gyökere óhatatlanul megsérti az épület alapját. 

A dél-délnyugati égtájra néző területet járja be a leghosszabban a nap fénye, ezért az arra néző helyiségekben várható a legnagyobb meleg, ergo, erre az oldalra kell ültetni a lombos fákat. Egy nagyobb ház elé akár 2-3 fa is ültethető megfelelő távolságban, hogy ne nyomják el egymást. A ház nyugati oldala délután van kitéve a napnak. Ilyenkor még mindig nagyon meleg van, ezért oda is érdemes ültetni egy-két fát, amennyiben a ház árnyékolását meg akarjuk sokszorozni. 

Persze nem mindenkinek van arra lehetősége, hogy a házát ilyen fákkal védje a naptól és a szálló portól. Gyakran ültetnek a telek szélére gyorsan növő tujákat, amelyek nem csupán természetes árnyékolók, hanem természetes kerítésként funkcionálnak. Nagyon jó megoldás lehet, hogyha a telek kelet-nyugati területére olyan futónövényeket telepítünk, amelyek ősszel lehullatják a levelüket. Nyáron árnyékolnak és takarnak, télen viszont átengedik ágaik között a sápadt napfényt. 

Elfeledett futónövényeink  

Nevükben van legfőbb tulajdonságuk, a gyors növekedés. Még a leggyorsabban cseperedő fáknak is kell 5-10 év, mire akkorák lesznek, hogy lombjuk kellemes árnyékot képes nyújtani, addig „ők” a növények sprinterei. A vad erdőket és dzsungeleket is ilyen növények hálózzák be keresztül-kasul, teszik szinte átjárhatatlanná a terepet. Megkapaszkodnak minden stabil szerkezetben és úgy törnek a napfény felé. Még szabad szemmel is látható a mozgásuk. Ha egy ilyen növényt reggel meglátogatunk, majd alkonyat táján visszatérünk hozzá, megdöbbenhetünk azon, hogy mekkorát nőtt ez idő alatt. 

Ezt a tulajdonságukat a 19-20. század táján előszeretettel használták fel. Nagyon sok házra futtatták fel a repkényt, vagy ahogy mifelénk mondják, a borostyánt. Irodalmi művekben az öreg házak leírásakor szinte mindig találkozunk azzal, hogy annak homlokzatát a repkény benőtte. A szerzők elsősorban a ház korára és elhanyagoltságára utalnak, pedig ez a növény nagy szolgálatot tett a természetes klíma szabályozásáért egykor. Csakhogy, amint megjelentek a modern homlokzati festékek és elemek, a repkény zavaróvá vált, mivel leveleivel eltakarta a ház színét és díszeit. Télen, miután leveleit lehullatta, a növény falon futó kacsait találták csúnyának a tulajdonosok, így eltűntek a futónövényekkel hűsített homlokzatok. Velük együtt persze eltűnt a természetes klíma is a lakásokból. Elterjedt az a téves nézet is, hogy a borostyán ágai tönkreteszik a vakolatot, aminek éppen az ellenkezője igaz. A vakolatot a sűrű levelek megvédik az esőtől és a naptól – igaz, el is takarják azt. 

Vissza a természethez!

Néha az az érzése az embernek, mintha elfeledkeztünk volna róla, hogy mi magunk is a természet részei vagyunk. Mintha vakok lennénk azokra az ajándékokra, amelyeket tárt karokkal kínál fel az anyaföld. A panelházak rengetegét számos módon lehetne zöldíteni. Egyetlen lakótelepen sem láttam kísérletet arra, hogy a házak homlokzatát futónövényekkel hűsítenék, pedig ezeket az épületeket csak szebbé tenné a zölden viruló repkény. A lapostetőket sem alakítják át kertekké, holott erre minden lehetőség adott lenne, ráadásul hatalmas területeket lehetne így zölddé változtatni, megfogni a port, védekezni a nagy hőség és záporok ellen. Csak remélni lehet, hogy hazánkban a zöld gondolat igazán meggyökeresedik, és végre újra felfedezzük a természetes árnyékolók lehetőségeit, amelyek látványukkal és illatukkal is megörvendeztetnek minket.    

Forrás: https://ablakhaz.hu/fak-futo-es-kuszonovenyek-termeszetes-arnyekolok/