Illóolaj, mely a szantálfa végzete lehet 

Utazzunk most el India meleg szívébe, mert ott találkozhatunk egy szent, védikus növénnyel, a szantálfával. A szantálfát már az ókori időkben is felhasználták, Kínában és Egyiptomban a balzsamozás egyik alapvető alapanyaga volt az ebből a fából kinyert illóolaj. Olyan drága volt ez a mesés folyadék, hogy ára vetekedett az aranyéval. 

Manapság sem olcsó egy liter szantálolaj, többezer dollárt kell fizetni érte, s már nem is az eredeti, fehér szantál olaját használják, amelyet elsősorban Indiában, Délkelet-Ázsiában lelhetünk fel. Manapság egy másik fajta szantálfa, az Ausztráliában élő fajnak az olaját forgalmazzák jelentős mértékben. Ennek oka pedig az, hogy az indiai szantálfák erősen védetté váltak a nagyfokú kitermelés miatt. A csodás illóolaj erre a fára csaknem végzetes volt.  

Az indiai szantálfa

Noha Indiában ültetvényszerűen is telepítik a szantálfát, még mindig a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Nyitott erdőségekben egyesével, vagy bozótos csoportokban él. Ez a fa tulajdonképpen egy félparazita, mivel a gazdanövényhez tapadva szívja el a vizet, de ezzel az élősködéssel sosem pusztítja el a gazdanövényt, mivel akkor önmagát is elpusztítaná.   

Lassú növekedésű örökzöld fafaj, amely maximum 20 méteres magasságig növekszik. Törzsátmérője általában 25-40 centiméter, csak kevés példánya éri el a maximális 80 centimétert. A fa egyik érdekessége, hogy 5-10 méter magasságig nem növeszt ágakat. 

A kérge sötétszürke, érdes és repedezett, míg gesztje sárga, amely a száradás során egyre mélyül, mígnem sárgásbarnára vált. Végül a fa matt aranybarnává válik, és ilyenkor már nagyon dekoratív, különösen, ha vöröses sávozás jelenik meg benne. 

A fa alaktartó és nem hajlamos a repedésre. Szárítani nagyon lassan lehet, mivel a parenchyma sejtekben felhalmozódó olaj gátolja a száradás folyamatát. Kiválóan lehet csavarozni, szegelni és enyvezni, emiatt az asztalosok kedvelt anyagának is mondható, bár nagyon ritkán jutnak hozzá. Gyaluláskor sima és fényes felület keletkezik. Az olajos zárványok miatt nagyon rovar- és időjárásálló. A feldolgozás során ügyelni kell a keletkezett fűrészporra, mert az bőrbántalmakat okozhat. 

A szantálfa a 600-1000 méteres magasságban él meg leginkább. Mivel a fa növekedésével együtt növekszik a benne lévő olajtartalom is, ezért a fákat 30-50 éves koruk között vágják ki. Míg egy tízéves fának az olajtartalma alig 1 százalék, addig egy 30 éves fában ez már a 4 százalékot is eléri. Az 50 éves fák esetében elmondható, hogy 1 kilogramm fából közel 10 gramm szantálolaj nyerhető ki. 

A szantált egyébként alakra formázott rönkökben szokták forgalomba hozni. Érdekes, hogy ma is él annak a hagyománya, hogy a kérgéről lehántolt rönköket földbe helyezik, ahol a rovarok teljesen lerágják a szíjácsot, így meghagyva a tökéletes gesztjét a fának. A rönköket aztán több hétig szárítják zárt levegőn, hogy megakadályozzák a mag megrepedését.   

Szantálfa bútorok és dísztárgyak

Felmerülhet a kérdés, hogy az elsősorban illóanyagáért kedvelt fával miért is foglalkozom, hiszen a lakberendezés világához így kevés köze lehet. Nos, ennek az az oka, hogy szantálfából készülnek különböző tárgyak és bútorok is. Igaz, ezeknek az ára még úgy is borsos, hogy a legtöbb esetben nem az indiai fehér szantálból készülnek el.

Mivel a szantálfa nagyon jól alakítható, és a feldolgozás során nincs repedés- és törésveszély, valamint kiválóan lehet egyéb asztalos műveleteket elvégezni vele, ezért Indiában ősidők óta használták bútorok és faragványok készítésére. A szobrászatban nagyon különleges helye van azoknak a szobroknak, amelyeket a szentélyek számára faragtak meg. Hajdanán a templomok ajtaját és az oltárt is szantálból készítették, mert szent fának tartották, és tartják mind a mai napig. 

Manapság inkább ajándéktárgyakat készítenek belőle, és a turistáknak jó pénzért tudják eladni a sztúpáknál a szerzetesek. Könyvjelzők és kulcstartók készülnek belőle, amelyek szép faragást is kapnak. A tehetősebbek díszes ládikákat is vásárolhatnak, amelybe általában ékszereket szoktak a hölgyek rakni.

Gyógyászati szerepben

A szantálolaj gyógyászati hatásait már az ókorban felismerték. Kínában és Egyiptomban még a balzsamozásnál is felhasználták. A filoterápia vízhajtó hatása miatt manapság is felhasználja, de az olaj a húgyúti fertőzések esetében is eredményesen alkalmazható. Gyomorfájdalmak és a migrén csillapítására is alkalmazzák a kínai természetgyógyászok, de manapság már nálunk is beszerezhető a szantálolaj erre a célra.

A párolgó illóanyag nyugtatja az idegrendszert, és gőze hatásos gyógymód lehet a gégegyulladás, torokfájás esetén. Párologtatóba cseppentve enyhíti a légúti megbetegedések tüneteit. 

Kozmetikai alapanyag 

A szantálolaj alapvető anyaga a kozmetikai iparnak. Már az ókorban is gyakran használt kozmetikum volt, s mára nagyon széleskörű lett a használata. Ugyan önmagában is nagyon kellemes illatú a szantanol, de a parfümipar más anyagokkal szokta összeházasítani. Ennek pedig alapvető oka van. Ősi tapasztalat, hogy a szantálolaj könnyedén keverhető más olajokkal, még azokkal is, amelyeknek sokkal erősebb az aromájuk. Ilyen például levendula vagy a borsmenta. 

Másik nyerő tulajdonsága, hogy igen magasan, 300 foknál van a forráspontja, ezért nagyon tartós parfüm, és a legtöbb parfümcsodába emiatt a tulajdonsága miatt keverik bele. A szantálolaj hosszú ideig védi a parfümök minőségét. Mivel a szantálfa olajának illatfixáló hatása van, ezért egy illatkompozícióban megköti az alkalmazott aromákat, ezzel is tartósabbá téve a parfümöt. 

Kenőcsök és hidratálószerekben is megjelenik a szantálolaj, csakúgy, mint egyes szappanok esetében. A szantál szappanok még a legérzékenyebb bőrt sem irritálják. A hidratáció mellett a zsíros bőr faggyútermelését is képesek ezek a szappanok szabályozni. 

A füstölők királynője                      

A szantálfa pora a szantál füstölőpálcika alapvető anyaga. Ez a pálcika hosszú ideig és tisztán ég. Már régóta felismerték ennek a füstölőnek a stresszoldó hatását. A szerzetesek Indiában a mai napig használják az elmélkedés és meditáció támogatására. Spirituális szertartásokon szantálfüstölőt használnak ahhoz hasonlatosan, ahogy a katolikus szertartásokon tömjénnel füstölnek a papok. 

A hulladékforgácsból manapság is készítenek füstölőfát. Erre célra a legjobbak a gyökérvégek, amelyeknek különösen kellemes és intenzív illatuk van. 

Manapság szinte lehetetlen az indiai szantálfához jutni. Míg fél évszázaddal ezelőtt 2000 tonnát exportáltak, mára annyira védetté vált, hogy a kereskedelme csaknem teljesen megszűnt. Amikor találkozunk vele, biztosak lehetünk abban, hogy a szantálfák ausztráliai vagy afrikai fajtájával van dolgunk. Ezeknek a fáknak ugyan nem olyan intenzív az arojámuk, mint indiai testvérüké, de nagyon jó helyettesítő típusok, és használatukkal megóvjuk a fehér szantált a teljes kipusztulástól.  

Forrás: https://belteri-ajto.eu/szantalfa-az-illatos-fa/