Még az eszkimók sem fáznak

Az energiaválság kapcsán a kormány bejelentette, hogy a közintézményekben legfeljebb 18 fokos hőmérsékletet állítanak be. Ez alól az intézkedés alól néhány intézménytípus, így a kórházak és idősotthonok kimaradnak. 

A lakásokban is ajánlásként fogalmozódott meg, hogy azokat érdemes 18-20 foknál nem magasabbra fűteni, így jobban benne lehet maradni a támogatott ársávban. A hír kapcsán vita kerekedett arról, hogy a 18 fok elegendő hőmérséklet-e ahhoz, hogy a benne élők ne betegedjenek meg. Egy felmérés szerint a nyugat-európai országok többségében már régóta általános a 20 fokos maximum. 

Azt gondolhatnánk, hogy az északi népek esetében ez a hőfok még alacsonyabb lehet. Az a helyzet, hogy még az eszkimók lakásaiban sincs 16 foknál hűvösebb, pedig ők olyan vidéken élnek, ahol a hőmérséklet rendszeresen süllyed mínusz 40 fokig. A titok a speciális építkezésben bújik meg. Az inuitok jégkunyhói a fizika törvényeinek megfelelően funkcionálnak, és nincs szükség sem gázra, sem villanyáramra, hogy a 16 fokos meleget elérjék. Elmondható, hogy otthonaikban még az eszkimók sem fáznak. 

Építőanyagok a távoli északon

Az északi sarkkörhöz közel található a Föld egyik legridegebb éghajlata. Gyakorlatilag egy fagyott világról beszélünk, ahol a tél sokkal hosszabb, mint hazánkban, a nyár pedig rövid és meglehetősen hűvös. A tájon még a fenyőfélék sem élnek meg, ezért nem lehet fából építkezni. A fa olyan értékes, hogy a legészakabbra élő inuitok ajándékba szoktak vinni valamilyen lécet vagy botot. 

Építkezni csak csontból, kőből, tőzegből és a legáltalánosabb anyagból, hóból lehet. Csontokat a bálnavadászatok során szereznek, és a tenger közelében tudnak követ szerezni, míg a tőzeget nyáron gyűjtik be a mohával és egyéb bogyókkal együtt. A mohával bélelnek, a bogyók pedig a napi vitaminellátást biztosítják. Nyáron legtöbbször sátorban laknak, míg télen ma már kőházakban leginkább. Vannak azonban olyan vidékek, ahol megmaradt a tradicionális építkezés, ahol még iglukat, azaz jégkunyhókat építenek.  

Milyen célra épülnek igluk?

Azok az inuitok, amelyek megőrizték a hagyományokat, elképesztően gyorsan képesek megépíteni egy lakható jégkunyhót. A gyorsaság nem lényegtelen, mert a nyílt terepet járó vadászok a vihar elől csak egy gyorsan megépített igluba tudnak elmenekülni. 

Hagyományos eszközük a jégvágókés, amelyet mindig magukkal visznek az ilyen utakra. A hókés 50 centiméter hosszú pengével rendelkezik, amely 4-5 centi széles nyélben végződik. Az utóbbi időben már jégfűrészt is használnak az iglu tégláinak elkészítéséhez.   

Bármilyen hihetetlennek tűnik is, a hó remek hőszigetelő. Ezért fontos, hogy a téli időben legyen elegendő hó, mert alatta megbújnak a növények magjai és az áttelelő állatok. Az ember is felfedezte már az ősidőkben a hónak ezt a nagyszerű tulajdonságát. 

Manapság az inuitok három célból építenek jégkunyhót. Alapvetően akkor építenek egy kisebb méretűt, amikor néhány napra vadászni mennek, és az esti szállást készítik el hóból. A nagyobb méretű iglut akár két család is lakhatja, és ez már tartós szálláshely. Az ilyen iglukból néhol már egész falvak állnak össze. A legagyobb iglukat akár 20 fő is lakhatja, s ezeket párban építik. Az egyik amolyan eszkimó tisztaszoba, amelyet ünnepi alkalmakra készítenek, míg a másikban zajlik a mindennapi élet. 

Építsünk iglut!

A jó, építésre alkalmas hó tele van jól szigetelő levegőmolekulával. Az iglu építése tehát azzal kezdődik, hogy megkeresik ezt az építőanyagot. A jég mint tégla azért nem jöhet szóba, mert annak a súlya hatalmas. Egy köbméternyi jég egy tonnát nyom, ezért azzal gyorsan építkezni nem lehet. 

A megfelelő minőségű havat a földből vájják ki, és formáznak belőle alapvetően sztenderd méretű téglákat. Az alapot adó téglák rendszerint 75x50x20 centiméteresek, míg a többi hótégla nagyjából 60x40x15 centis. A méretek évszázados, ha nem évezredes tapasztalatok alapján alakultak ki. 

Az iglunak nincs ajtaja, csak bejárata, amely a föld felszíne alatt vezet be a jégkunyhó valóságos belsejébe. Ez egy félcsőre hasonlító alagút, ahonnan a fölszintre lehet mászni. A föld alatti kiképzés biztosítja, hogy a benn tartózkodók által keletkeztetett szén-dioxid – amely nehezebb a levegőnél – alul távozhasson az épületből. 

Az igluknak van még egy szintjük, amely a tulajdonképpeni lakótér. Míg a földszinten zajlik a munkás élet, az alapanyagok feldolgozása és a főzés, addig az emeleten étkeznek és alszanak a lakók. 

Köztudott, hogy a meleg levegő felfelé száll, ezért a konyhából érkező meleg feljut a legfelső szintre. A másik, a jégkunyhót felmelegítő tényező nem más, mint az emberi test melege. Mivel a hó tökéletesen szigetel, így a test melege fűti fel a szobát. A jól megépített igluban akár 40-60 fokkal is melegebb lehet, mint odakint. 

Az emeleti területet kényelmesebbé teszik azáltal, hogy állatbőröket és szőrméket terítenek le. Egyetlen bútorként leginkább egy kanapé félét használnak, amely csontokból és ugyancsak állati anyagokból készül. A tökéletesre csiszolt hótéglákat a találkozások mentén nagyon alaposan elsimítják, de az esetleges réseket mohával tömik ki. Ugyancsak hasznos anyag a moha mellett a fű is, amelyet bélésként használnak, ugyanúgy, ahogy a mi eleink a szalmát. Mohából még lámpabelet készítenek. Lámpásaikat fóka- vagy bálnazsírral töltik meg.  

Azt gondolhatnánk, hogy a jégkunyhóban folyamatosan vízben tocsognak az emberek, mivel a jég köztudottan nulla foknál olvadni kezd. A meleg hatására a falak belső felületei ugyan megolvadnak, de a fal mégsem olvad el, mivel a hó könnyen elvezeti a felesleges hőt a kunyhó külső részébe. A hókunyhó belülről felszívja a felesleges nedvességet, ezért az iglu meglehetősen száraz.       

További érdekességek

A legnagyobb iglu-falvaknak egyetlen bejárata van, és a különálló lakókupolákat hócsatornák kötik össze. Az ilyen falvakban már megtalálható a modern technika is. Ezekben a falvakban épülnek olyan közösségi terek, mint táncterem vagy művelődési központ. A nappali itt már külön lakrészként jelenik meg, és a legfőbb háziállat, a kutya is önálló területet kap. 

Az iglu és annak formája, technikája megihlette az európai népeket is. A világ legnagyobb jégkunyhóját például Svájcban építették meg. A 2016-ban Zermattban megalkotott iglu 12.9 méter széles és 9,9 méter magas volt, ezzel feliratkozott a guiness rekordok sorába. Finnországban a Pelkosenniemi nevű városkában minden évben felépítenek egy iglut, ahonnét jó rálátás van az északi fény játékára. Ezt az iglut meghirdetik az interneten, és jó pénzért lehet kibérelni a fényjáték időszakában. Az Iglu-Dorf, ahogy a nevéből is kitűnik, jégkunyhók falvait tartja fenn a snowboard szerelmeseinek. 

Manapság még nyári iglukat is építenek egyes gyártók, amelyeknek a falai persze nem hóból, hanem műanyagból állnak, csak formájukban emlékeztetnek az inuitok hagyományos lakóépületeire. Noha az eszkimók hagyományos életformája eltűnőben van, de építészetükkel megihlették az egész földkerekséget. 

Forrás: https://belteri-ajto.eu/iglu-a-hobol-epitett-otthon/