Fába faragott szimbólum 

Magyar embernek legalább egyszer „illik” ellátogatnia Erdélybe, azon belül is a Székelyföldre. Sokaknak élnek rokonai az idegenbe szakított területeken, de akinek nincs ilyen kapcsolata, azt is megérinti a Partium, a régi nagy erdélyi városok, valamint a belső területek, a székely települések hangulata. Hihetetlen gazdagsága van ott a magyar kultúrának, lépten-nyomon nagy történelmi nevekbe botlunk. Várakba és kastélyokba, amelyet egykor nagyuraink építtettek maguknak. 

Székelyföld jellegzetes képéhez tartoznak a csodálatos székelykapuk, amelyek között akár többszáz éveset is találhatunk. Ezek a kapuk még ma is a birtok védvonalában állnak, és ősi hagyományokról mesélnek. A székelykapu a székelység történetének fába faragott szimbóluma.

A székelykapu eredete és fejlődése

Történészek és néprajzkutatók régóta foglalkoznak a székelykapu eredetével. Az bizonyosnak mondható, hogy gyökerei a középkorig nyúlnak, amikor a várak és udvarházak nagy kapukkal zárták el magukat a külvilágtól. Úgy tűnik, hogy a székelykapu az udvarházak telkein álló nagykapukból eredeztethető. 

Magának a székelykapunak a fejlődését leginkább a különböző típusokból lehet lekövetni, ahogy az egyszerű fedeles kapuból kialakult a legbonyolultabb, galambbúgos kötött kapu. Arra azonban nagyon kevés adat van, hogy a minták, a készítés technikája hogyan fejlődött. Továbbra is kérdés, hogy a korábban Erdély teljes területén fellelhető kapuk miért szorultak vissza a székely lakta területekre?

A kapu fejlődése a fedeles kapuból indult ki, amely egy nagy kapuból és egy kis kapuból állt. A nagy kapu szolgált a szekerek behajtására, míg a kis kapun az emberek közlekedtek. A fedeles kaput csakhamar felváltotta a fedett kapu. Ennek az volt az oka, hogy a fából készült kapu az esőtől és hótól hamar megrongálódott, így egy tetővel védték meg a drága kaput az enyészettől. Ebből a tetőből kiindulva fejlődött tovább a kötött változatig a kapu, amely a szerkezetet sokkal masszívabbá tette, ugyanakkor a nagy fejű, rögzítésre szolgáló faszegek díszítőelemként is szolgáltak.     

Az úgynevezett leveles kapu galambbúgot tartalmazott a kis kapu fölött. Ez a galambbúg megjelent aztán a kötött kapunál is, és teljes hosszában tetőt kapott. Akadt és akad olyan székelykapu, amelyik két sor galambbúggal, azaz galambházzal rendelkezik. Ezek jelentik a faragásokkal és festésekkel együtt a székelykapuk csúcsát.  

Hogy készül a székelykapu?

A székelykapu fő jellegzetessége, hogy minden eleme fából készül. Még a zár is fából volt, és az ügyes kezű mesteremberek faragták meg, akik nagyon rafinált kialakításokkal álltak elő. Mivel a kapu ki van téve az időjárásnak, valamint kellően masszívnak kell lennie, ezért a kemény és csertartalomban gazdag fák jöhettek szóba annak elkészítésekor. Ezért a legtöbb székelykapu tölgyből és cserfából lett megépítve. A faanyagot egy fél éven át szárítják, mielőtt a munkához hozzálátnának. 

A székelykapu elkészítéséhez elsősorban az ácsok tudására és szerszámaira van szükség. A kapu csaknem minden elemét – a tetőzetet kivéve – a földön dolgozzák össze. Először vesznek három, legalább 5 méter hosszú gerendát, amelyek az elemeket tartani fogják. Ebből egy métert meghagynak csutakfának, amelyet a földbe fognak ásni. Ez a három csutakfa jelenti majd a kapu alapozását. Ezt a részét sok helyütt előbb trágyalében megáztatták, hogy megvédje a rothadástól. A csutakfa feletti részt téglalap alakúra faragják úgy, hogy kissé vékonyodik a végső magasságig. Ezeket az elemeket zábénak mondják. Ennek a fenti vastagsága megegyezik a zárófával, amely a három oszlopot összefogja. Ezt a zárófát a helyiek kontyfának nevezik. A kontyfa csaplyukakat tartalmaz, amelybe a zábék kialakított csapjai beleülnek. Ezeket két-két faszeggel rögzítik, így kialakítva a kapu teljes szerkezetét. Ezután készülnek el a kötések, amelyek a szerkezetet sokkal masszívabbá teszik. A kötések a kis és a nagy kapu sarkainál helyezkednek el. A kötések helyét belevésik a zábékba. A kis kapunál a kötés mintegy két méterrel lejjebb helyezkedik el, és a kimaradó területre kerül fel a díszítésre alkalmas kaputükör. 

A tető nélküli kaput ezután kezdik el „kicifrázni”, azaz faragni és festeni. Meg kell említeni, hogy a festett kapuk a XVIII. században jelentek meg először, amikor a festék könnyebben és olcsóbban elérhetővé vált. Előtte csak a faragások voltak a díszítő elemek. A fennmaradt legöregebb székelykapuk tehát festés nélkül faragottak. 

A három nagy tartóoszlopnak megássák a helyét, és ezután emelik be a teljes szerkezetet. A művelethez legalább egy tucat ember erejére és együttes munkájára volt szükség. Amikor a csutakfa a helyére kerül, a gödröket kövekkel és földdel töltik fel, miközben alaposan le is döngölik azt. Ezután kerül beépítésre a tulajdonképpeni nyílászáró a fazárakkal, majd a végső fázis a tetőzet elkészítése lesz. A tetőt a korai időkben szalmával fedték le, majd a későbbiekben zsindely- és facserép került rá. Mostanában persze kerámia cseréppel vonják be a tetőt. 

A kaput természetesen fel is avatták az új tulajdonosok, ilyenkor a tetejére egy keresztet állítottak. Az „Isten neki, fakereszt” szólás ebből a szokásból eredeztethető. A kapu rendszerint keleti irányba nézett, így a gazda a tornácáról nézhette, hogy kel fel a nap a kapu mögött.

A székelykapu készítése generációkon átívelő szakmai tudást igényel. Az ácsok és a fafaragók apáról fiúra adták tovább a mesterfogásokat, és a következő generáció megörökölte azokat a kimérő sablonokat is, amelyek alapján az egyes elemeket összeállították. 

A díszítés hagyományai    

A díszítések egyik jellegzetessége, hogy az ajtókat, tehát a szorosan vett nyílászárókat, a kis és nagy kaput sohasem díszítették ki. Ehelyett felhasználták a kötések boltíveit, a tükörfát és természetesen az oszlopokat, ahol gazdag faragások jelentek meg. Noha geometriai ábrákat könnyebb kifaragni, a székely mesterek kanyargó növényi indákat, hajladozó virágokat használtak. A Nap a keleti oszlopon, a Hold a nyugatin jelenik meg. Jellegzetes dísz a napvirág, avagy naprózsa. Két ilyen Rosetta kerül kivésésre, mert az egyik a férfit, a másik a nőt szimbolizálja. A növényi ornamentika ilyen túlburjánzására a sztyeppei népeknél találunk példákat, bár a székelykapun felbukkanó virágokhoz más kutatók a reneszánsz hatását kapcsolják.

Az állati ábrázolásoknál igen jellemző a sárkány felbukkanása vagy a vele közeli rokon kígyó. A kígyó kapcsolódhat a keresztény hagyományokhoz, de a sárkány keletről érkező motívum lehet. A díszítéseknek nagyon gazdag a szimbolikájuk.  Az alsó és gonosz világot a kapu alsó része jelképezi. A gyönyörű világ középen található, az életfával, a virágokkal és csavarodó indákal. Ez az égig érő fa birodalma. A felső világot a galambdúc jeleníti meg, amely a lélekmadár lakhelye. 

A székelység talán egyik legősibb jelképe a székelykapu, amely egyszerre mesél a székelység kultúrájáról, történetéről, de annak a családnak a múltjáról is, akinek a kaput állították. A székelykapukon a díszek mellett feliratokat is találunk, amely feltünteti a kapu készítőjét, és a tulajdonos hitvallását is. 

Egyedi a festett kapuk színválasztása is, mert kizárólag négy színnel dolgoztak: a vörössel, a zölddel, a kékkel és a fehérrel. A sárga és a lila egyetlen kapun sem jelenik meg. Ugyan a székelykapuk kötött tradíciók mentén készültek, de minden egyes kapu más és más, teljesen egyedi jellegzetességeket tartalmaz. 

A székelykapu kapcsolata a Kelettel          

A székelykapu ornamentikájában a sárkánymintás gerendadíszítés rendkívül jellemző. Egyes kutatók szerint ez a motívum a belső-ázsiai népek hagyományaiban gyökerezik, és elterjedése Peking és Magyarország között húzódó 1000 km-es sávban figyelhető meg. Ez akár lehet egy vándorlási útvonal is, amelynek nyomán akár a hunok is közlekedhettek. A hun-magyar rokonság képviselői szerint ez az egyezés is jelzi a székely és hun rokoni kapcsolatokat. 

Bízzunk benne, hogy a székelykapuk még nagyon sokáig állni fogják az idő és a történelem viharait. Sajnos, egyre kevesebb a száz évnél is öregebb darab, mert ezeknek a helyreállítása sokkal többe kerül, mint egy új kapunak az állítása. Ezért azokat a kapukat, amelyek évszázadokat álltak ki, nagyon meg kell becsülnünk és védenünk. 

Forrás: https://belteri-ajto.eu/fabol-acsolt-nepmuveszet-a-szekelykapu/