Magányra ítélve?

Egy fenyőféle, amely egykor hatalmas területeken volt őshonos, mitológiai szerepet kapott az évezredek során. Ki ne ismerné a magyarok közül a Magányos cédrus című Csontváry-festményt? Az a műremek ugyan az emberi és művészi magányosságot szimbolizálja, de a képen szereplő fában ott van annak sorsa is, mivel már az ókorban is tömegével vágták ki a cédrus erdőket. 

A cédrus mára már olyan ritka fafajtává vált, hogy azon a területen, ahonnan a jelzőjét kapta, azaz Libanonban már nem is lehet kitermelni, mivel csak néhány hektáron terem még vadon. Miért vált státuszszimbólummá ez a fa, és miért harcoltak érte már az egyiptomi fáraók is? Ezt a titkot próbálom most megfejteni. 

Évezredekig élő óriás

A cédrus a virágos növények elterjedése előtt hatalmas erdőségeket alkotott egész Eurázsiában. Ez a fenyőféle az 1300-3000 méter magasságot kedveli, a meszes talajt, a hideg telet és a száraz nyarat. Tulajdonképpen nagyon szívós növényről van szó, amelynek hihetetlenül magas az életciklusa. Manapság is találni (mert őrzik és védik!) háromezer éves példányokat. 

A magas életciklus mindig kihat a szaporodásra, ezért 50 éves kora előtt nem is fordul termőre, azaz természetes módon csak ezután tud szaporodni. Az ilyen életciklussal addig nincs is semmi baj, amíg azt meg nem bolygatja az ember. Csakhogy a cédrus már az ókorban is olyan értékes fának számított, hogy kitermelésének köszönhetően emelkedtek fel államok, és amikor elapadt a forrás, akkor hadseregekkel próbálták a termőterületeit megszerezni. 

Pazarló ókori felhasználás

Egyiptomban ugyan nem terem meg, mégis nagy felhasználója volt ennek a fának. A szarkofágok, amelyekbe a múmiákat helyezték, az előkelőségek esetében mind cédrusból készültek, de a fa olaját a balzsamozásánál is felhasználták. 

Salamon király impozáns templomát is ebből a fából építették meg, és ezt egy olyan szerződés bizonyítja, amelyben több tízezer munkást küldött a zsidó király, hogy a türoszi Hirám király birtokán meggyorsítsa a kitermelést. Az építkezés egy évtizeden át folyt, és egy teljes erdőséget irtottak ki a nagy cél érdekében. 

A Gilgames-eposz még Salamon koránál is jóval korábbi történet, és ebben az szerepel, hogy Gilgames legyőzi a cédrus erdők urát és féktelen erdőirtásba kezd. Ez az első írott forrás arról, hogy az ember milyen ökológiai katasztrófát tud előidézni mohóságában. 

Az ókorban ezt a nagy szilárdságú és szívós fát nemcsak épületekhez használták fel, de a föníciaiak ebből építették meg 30 méteres hajóikat. Ha nincs a cédrus, akkor Fönícia sem emelkedik nagyra, talán a pénzt is sokkal később találták volna fel, és ki tudja: talán sohasem lett volna háborúja Rómának a punokkal. Ez a fa ugyanis kiválóan ellenáll a víznek, különösen a sós víznek a benne lévő illóolajok miatt. 

Salamon király híres frigyládája ugyanúgy ebből a fából készült, mint a fáraók által megrendelt Ámon-Ré hajók, amelyeket a sírkamrákba helyeztek el, amikor az uralkodó meghalt.

Telepítés és irtás egyensúlyi problémái

A cédrusok fajtájának meghatározása is vita tárgya. Nagyjából az az elfogadott nézet, hogy két nagy fajtája van: a libanoni és a himalájai cédrus, bár egyes vélekedések szerint e két tájegység fái gyakorlatilag ugyanannak a hatalmas erdőségnek a visszamaradt példányai.

A libanoni cédrust is olyan rettenetes irtás érte, hogy a területén mindössze két hektáron találhatók meg a példányai. A legnagyobb kiterjedésű cédrus erdő jelenleg Marokkóban található, mintegy 130 ezer hektár. Érthető tehát, hogy még a cédrus termőmagja is több dollárba kerül, hát még a fája! 

Ugyan a cédrus a XVII. század óta próbálják Európában termeszteni, de a fa a korai időszakban nagyon kényes, és ha nem a megfelelő talajba kerül, a megfelelő időjárási viszonyok közé, akkor nagyon sok elpusztul az ültetvényből. Az első világháború idején a törökök a saját cédrus erdőiket azért vágták ki, hogy legyen a seregnek tüzelője, ezzel saját maguknak okoztak rettenetes gazdasági károkat. 

Mire használják manapság a cédrust?

A fentiek fényében nem meglepő, hogy manapság már alig készítenek cédrusból bútorokat, legalábbis a tömegtermelésnek, azaz a bútoriparnak nem ez a gyakran használt alapanyaga, mivel nagyon ritka és védett fáról van szó. Csak a nagyon vagyonosok engedhetik meg maguknak, hogy cédrusból készíttessenek bútorokat.

A cédrusnak nagyon sokáig megmarad a jellegzetes illata, amelytől az adott helyiségnek a levegője friss és egészséges marad. Elsősorban díszes ládákat, kisebb szekrényeket készítenek ebből a fából. Ezekben a szekrényekben nyugodtan tárolhatjuk a ruháinkat, mivel a rovarok, elsősorban a molylepkék nem tudnak benne megtelepedni. A kellemesen puha, de tömör fát még ceruzák gyártásához is felhasználják. 

Illóolaját azonban a gyógyszer- és kozmetikai ipar manapság is előszeretettel használja, akárcsak az ókorban. Magja nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat és zsírokat, így az élelmiszeripar is felhasználja azt. A magvak mértékletes fogyasztása erősíti az immunrendszert, segíti a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőket. 

A fa gyantáját is gyógyászati célokra használják fel. Anyaga elősegíti a sebek gyógyulását, de használják a megfázás és egyéb tüdőbetegségek, így az asztma ellen. Szibériában az ott őshonos betegségre, a skorbut ellen tintkúra formájában alkalmazzák. 

Azok, akik meg tudják engedni maguknak, hogy cédrusfából építkezzenek, kiváló hő- és vízszigetelő, nagy strapabírású anyaggal számolhatnak, amely még csak nem is tűzveszélyes, mert a gyanta és olaj megvédi a tűztől a szerkezetet. 

A cédrus nem véletlenül jutott a legértékesebb fák közé, kár, hogy az elődeink nem gazdálkodtak okosan vele, mert a kipusztulás széléről kellett visszarántani a XX. század második felében. Ideje lenne valóban megbecsülnünk ezt a fát.

Forrás: https://belteri-ajto.eu/a-fold-talan-legmegbecsultebb-faja-a-cedrus/