Egy bútor, amely tárol és prezentál 

A különböző bútordarabokat bemutató sorozatom egyik legsokoldalúbb darabját igazából senkinek sem kell bemutatnom. A komód olyan praktikus, hogy kevés háztartásból hiányzik legalább egy darab. A praktikuma mellett – amiről később még szót ejtek – ráadásul több mindenre is használhatjuk a nagyjából derékmagasságig érő fiókos tárolót. Ez a mély bútordarab olyan, mint Mary Poppins bűvös táskája, mindent képes elnyelni, ráadásul a tetejére rakhatunk vázát, kereteben álló fotókat, kislámpát, dísztárgyakat, ad abszurdum oda tehetjük az olvasandó könyvet és az olvasószemüveget is. A komód egyszerre tárol és prezentál, ezért manapság már kihagyhatatlan bútordarab.       

A komód születése és fejlődéstörténete

Először is próbáljuk meg definiálni, hogy mi is a komód. Nagyjából asztal magasságú, fiókokkal ellátott zárt szekrény. Szerkezetileg tulajdonképpen nagyon egyszerű a felépítése, ezért azt gondolhatnánk, hogy már az ókori görögök is használták, holott születésének időpontja valahol a XV. század második felére tehető. 

A kora középkor embere nagyon igénytelen életmódot folytatott a mai mércével mérve, mivel csekély mértékben tudta hasznosítani a rendelkezésére álló erőforrásokat. A kor átlagemberének jó, ha volt két teljes öltözete, amihez nem kellettek nagy bútorok, de ha lettek volna is, aligha tudta volna a földesurakon kívül azokat bárki megfizetni. A ruhákat és egyéb holmikat ládákban tartották. A láda ugyanolyan értékes volt, mint manapság egy szekrénysor. A láda még a komódnál is egyszerűbb felépítésű, de nagy hátránya, hogy nem lehet jól elrendezni benne a dolgokat. Ahogy fejlődött a civilizáció, ahogy az embereknek egyre több tulajdonuk lett, úgy vált egyre kényelmetlenebbé a ládában való turkálás. 

A XV. századi Franciaország templomaiban és paplakjaiban jelent meg a komód őse először, amely egymás fölé rakott hatlapos fiókos szekrénykékből állt. Ebbe helyezték el a liturgikus öltözeteket, amelyek voltak annyira értékesek, hogy ne a ládában gyűrődjenek. Legalább száz évig kellett várni arra, hogy az ilyen szekrények elterjedjenek, és az sem volt véletlen, hogy ez a fejlett Angliában történt meg. Ez a fiókos szekrény aztán Franciaországban folytatta hódító útját, és itt kapta meg a ma ismert nevét is. A commode szó a kényelmest jelöli, és azért hívták így a fiókos szekrényt, mert kényelmes volt a használata. 

Hazánkba csak a XVIII. században érkezett meg a komód, és elsősorban az úri és nagypolgári családok otthonában szolgált a kényelmes fiókos. A parasztság körében csak a XIX. század végén jelent meg a kelengye tárolására használt „sublót, vagy „kaszni”. A komód széles körben a múlt század során terjedt el. A főúri és nagypolgári háztartásokban már dísztárgyakat helyeztek el rajta, ezért aztán központi szerephez jutott a nappaliban a főfalhoz állítva és díszes terítővel letakarva. Sok esetben amolyan házi oltárnak szolgált, máskor ünnepi edények és díszes kancsók, vázák, tálak lettek kihelyezve rá, miközben a belseje a legváltozatosabb dolgokat nyelte el. 

Változatos funkció, változatos elnevezés      

Mint a fentiekben már megemlítettem, hazánkban nagyjából Petőfiék idejében kezdtek megjelenni, majd elterjedni a komódok. Elsősorban a mennyasszonyi kelengyét és az értékesebb ruhaneműket tartották benne. A későbbiekben ide kerülhettek a fehérneműk, az ágyneműk és a törölközők is. Az előkelőbb hölgyeknél léteztek olyan többfiókos tárolók is, ahol a fiókok egy-egy napot jelentettek, s ezek mindegyikében egy rend viselet volt elrakva, s ennek alapján öltözködött a ház úrnője. 

A későbbiekben már nemcsak ruhaneműk tárolására használták a komódot, hanem különböző iratok, levelek, dokumentumok, egyéb családi ereklyék, igazolványok, bizonyítványok, érmék stb. kerülhettek a zárt a fiókokba. Előképe a korábbi archiválószekrény volt, amelyek eredetileg csak polcokból álltak, s amelyet ajtóval takartak el az avatatlanok elől. Ez az ajtó aztán asztallapként is használhatóvá vált, miután lenyithatóvá tették. 

A komód vidéki elterjedésével együtt járt nevének számos változata, amely tájegységenként más és más volt. Hívták kasztninak, kaszlinak, kasztennek, sublatnak, suplódnak – de talán a leginkább a sublód megnevezés lett közkeletű. 

Korunk komódjai   

A komód számos szerepet töltött be, és a XX. század második felében leginkább a hálószobában jelent meg. Különösen jó hasznát vették azok, akiknek nem volt ágyneműtartós ágyuk, mert ebbe lehetett tenni az épp nem használatos takarókat, párnákat. Az előszoba volt a háznak az a területe, ahol a komódnak még nagyon jó helye volt. Ide rakta a tulajdonos a kulcsokat, egyéb apróságokat. A cipőtároló szekrény is a komódból fejlődött ki, mert eleinte az előszobai komód fiókjaiba lehetett az épp nem használatos lábbeliket elpakolni. 

Manapság már nincs a lakásnak olyan helyisége, ahová ne találnánk stílusban is megfelelő komódot. A fürdőszobában ugyanolyan jó helyet és funkciót kaphat, mint a gyerekszobában. Még az étkezőben is otthonosan érzi magát, mert remek tárolója lehet az edényeknek és az evőeszközöknek, valamint az asztalterítőknek és a szalvétáknak. 

Mivel az igazán jó minőségű komódok tömörfából készülnek, ezért alapvetően a rusztikus stílusú környezetben voltak nagyon meghatározóak, de az utóbbi évtizedekben a legváltozatosabb enteriőrökhöz passzoló darabokat is találhatunk, még olyan loft stílusba illeszkedőt is, amely korábban nem volt általános.

A fentiek nyomán elmondható, hogy a komód közel 400 éves története napjainkra sikertörténetté vált, és csaknem kötelező, sőt, olykor ikonikus bútordarabja a polgári lakásoknak, otthonoknak. Manapság már nemcsak igazodik az egyes szobabelsők stílusához, de annak meghatározó elemévé is válhat a minőségi és szép kidolgozású fiókos szekrény, mindannyiunk kedvenc komódja.

Forrás: https://belteri-ajto.eu/a-komod-a-sokoldalu-butordarab/